CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Papp: Sándor: Vasárnap délután… 2024. jún. 10.

Felturbózott bablavest ebédelni és élvezni a pillanatot, mi többet kívánhatna az ember egy álmos vasárnap délután.

Aztán kiülni a teraszra, bámulni az erdő aljában hullámzó gabonatáblát, miközben a szeretet kimutatását eltűrni, amikor egy kutya összenyalja a lábadat…is, meg a kezedet is.

Beleszívsz a cigibe, kortyolod a délutáni kávét a napon és révetegen nézed a lábaidat, vajon zokniban is lehet napozni? Lehet, de kábé annyi az effektivitása, mintha zokniban zuhanyoznál, vagy szeretkeznél. Kellően zavaró…

A szomszédból diszkréten átszűrődik a zene, Lady karnevááááálll…miközben a Tena Lady ingyenes reklámbetétjének előnyeit olvasgatod és azokra gondolsz, akik számára mindez már tárgytalan eszköz.

Az élet már csak ilyen, kegyetlenül tovaillan, ezért is kell minden percet élvezned, mint az édes, júniusi málna ízét a kertből.

Élveznéd te, ha készen állna minden eszköz ahhoz, hogy az élvezhető legyen, na de az élet nem habostorta. Csapásokat adunk, csapásokat kapunk, és bizony mi felvidéki magyarok kaptunk eleget mostanság és egyre lejjebb az egónk, amiből újra és újra felállni, bizony nem egyszerű.

A csapásokat a politikusaink mérik ránk, egyszeri választópolgárra azzal, hogy rendre vereséget szenved a Csapat. A falvak nagy részében az elmúlt évtizedekben megszűntek a focicsapatok. Nincs vasárnap délutáni közös program, nincsenek kiöltözött lányok, akiken a pólók mindig jobban álltak…, nincsenek nyugdíjas klikkesedők a partvonal mentén, nincsenek hiperaktív labdaszedő gyerekek.

Nincs semmi.

A Vasárnap a csendé lett.

Illetve ez se igaz, mert mindig akad pár agyhalott, aki ebbe a csendbe robbantja bele a fűkaszáját.

Enyhe szellő mozgatja a muskátli virágait a napsütésben, legalább valami szép, mert a felvidéki magyar közélet nem az. Az ugyanis csupa mocsok.

Önérzetes karrieristák és sunnyogó, mindent túlélők szabadcsapatai fosztogatják évek óta a portákat, de ez még mind semmi, ezeknek adnak legitimitást az olyan inlflueszrenek csúfolt szerencsétlenek, akik csökött életükből adódó frusztráltágukat azokon verik le, akik valójában tenni szerettek volna mindig is a közért. Ezek, színfalak mögötti összjátéka nyomja minden nap a darálóba ez egész közösség lelki erejét, bontja le tégláról téglára a társadalmunk önbecsülését.

Felvidék = nihil.

Kannibalizmus és hullarablás színesíti a közéletünket, és sokan mindezt élvezettel nézik, miküzben nem is tudatosítják, hogy a tápláléklánc végén ők is sorra kerülnek.

Mindeközben az anyaországban soha nem látott mozgósítást hajt végre a Fidesz a győzelemért. Így kell ezt csinálni. Hajrá, Magyarország! Hajrá, hollókői polgi és csapata!

Isten, áldd meg a magyart!