AMMARHA!

Papp Sanyi: Beprogramozás, avagy, minden fejben dől el 2024. márc. 19.

Idegesítő közhely ez, de bizony így van ez az életünk minden területén. Ami motoszkál a tudatalattinkban, az bizony nem más, mint a gondolataink generátora, és a gondolatainkból erednek a mindennapi cselekedeteink.

Ha egy párkapcsolat úgy indul el, hogy az egyik fél fejében (akarva-akaratlanul) ott van az „ez se lesz jobb, mint a másik, mert mind egyforma” negatív program, akkor csak idő kérdése, hogy mikor kerül ez a sötét gondolat megvalósításra. Ilyenkor persze pillanatok alatt lehet találni okot, ürügyet, - a másik fél hibáztatását, - a program „helyességének” az alátámasztására, és akkor a kapcsolat eróziója elindul, majd véget ér, egy „ugye megmondtam, hogy ez lesz!” diadalittas konstatálással, miközben az illető észre sem veszi, hogy a szakítás beprogramozásával leginkább önmagának árt (újra és újra), mert bár „erkölcsi győztesként” tekint magára a történet végén, valójában vesztes és csak a csalódás-gyűjteményébe ragaszt be egy újabb széttépett fotót…

Ha vesztesnek programozod be magad, akkor az is leszel az életedben.

Na de hogy működik mindez egy közösség, egy társadalmi csoport esetében?

A felvidéki magyarsággal elmúlt száz évében történt egy s más, ami derűre ne igazán ad okot, hiszen meghurcolások, kitelepítések, lassú népirtás kísérte végig azt az időszakot. Ilyenkor nehéz érvelni a beprogramozás működésével, ugyanis, ha a történelem áttapos rajtunk egy-egy lánctalpassal, akkor gondolhatunk mi bármit, a rajtunk kívülálló okok kíméletlenül felülírják ezt az elméletet.

Vagy mégsem?

Mi van akkor, ha éppen azért történhettek meg velünk az ilyen dolgok, mert a közösségünk mentálhigiénés állapota annyira vacak volt, hogy mindezt meg lehetett velünk csinálni.

Mi lett volna, ha a Benes-dekrétumok ellen megszervezi magát a csehszlovákiai magyarság? Mi lett volna, ha lett volna bennünk annyi erő, hogy ellenállunk! Magyar férfiak tízezrei rendelkeztek fegyverrel (vadászok, csendőrök, katonák), „csak” fejben kellett volna eldönteni a szervezett fegyveres ellenállást. Meredek gondolat? Ne már, tényleg az!? Így Március idusán, micsoda eretnek gondolat arról értekezni, hogy egy nép felkelhetett volna a saját érdekében az elnyomás ellen…

Ott van korábbról Balassagyarmat példája. Fejben eldöntötték a helyi vasutasok, polgárok, hogy kiverik a cseheket és megvédik magukat.

Beprogramozták, eldöntötték, megcsinálták!

Most itt vagyunk 2024-ben Szlovákiában vagy félmillióan, magyarok.

Mit programozunk a kollektív tudatunkba, amit majd gondolatokkal és tettekkel megvalósítunk?

Hogy hozza el a polgármester Bunyós Pityut a falunapra.

Hát jelenleg valahol itt tartunk bizony.

Hogyan lehet ebből az embermasszából egy tudatos, erős, célokkal rendelkező közösség?

Rengeteg munkával, hozzáértő szakemberek bevonásával és összefogással. Ez a mi fegyverarzenálunk!

Nos, ezzel a három dologgal képesek lennénk beprogramozni magunkat, hogy megmaradjunk a jövőnek.

De nem akarjuk. Nekünk így is jó. (Zorán - Így is jó - 1979 - Zorán Antológia (youtube.com) ), hiszen a „vereség is fizet szépen“.

Aztán ne csodálkozzunk, ha Budapesten el-elhangzik, hogy mi vagyunk a leggyengébb láncszem…