LESZ, LESZ, LESZ

Papp Sándor: Hajrá, Csabagyöngye! 2024. okt. 14.

Bizonyos körökben nem lesz népszerű az alábbi okfejtésem, de remélem, vitaalapnak megfelel majd ez a pár sor.

Sokat vitatott probléma a Magyar Szövetség választói bázisának csökkenése, még annak ellenére is, hogy számszakilag valamelyest növekedett ez a szám a múltkori választások alkalmával, de a magas az országosan sokkal magasabb részvétel okán ez is kevés volt a sikerhez.

Az egykori, több, mint háromszázezer szavazóból mára több mint százezer maradt, ez ugyebár történelmi kétharmad. Mármint veszteség.

Aký Felvidék –Taký kétharmad.

Qrvavicces, mondják erre a falusi kocsmában fanyar pofával, mert hát ugye pont nem vicces.

Na de majd Gubík és csapata! – mondhatnánk reménytkeltően, és hátradőlve várhatnánk a csodát, hogy majd akkor most Laci lesz a felvidéki Chuck Norris, aki elköveti itten nekünk a nagy produkciót és akkor megint jó lesz minden.

Na itt a baj. Ugyanis Gubík nem esőcsináló, nem a megváltó és nem a piócás ember, ő „csak” egy tehetséggel megáldott srác, aki jól kamatoztatja mindazt, amit fiatal élete alatt megtanult, és most azt igyekszik a köz javára fordítani.

Igen, van benne küldetéstudat, s ez jó, de csak pont annyira veszi komolyan magát, amennyire kell. Nem vesz fel műmájer szerepet, hanem marad az a lévai srác a brancsból, aki focizik, legurít pár sört a csapattal a sörpadnál, és aki nem vesz fel puccos öltönyt spéci nyakkendővel csak azért, mert most elnök lett, de azért megtiszteli az adott alkalmat úgy, ahogy kell, de olyan módon, amilyen ő, tehát „gubíklacisan”, és pont ettől hiteles.

Ha megmarad ilyen közülünkvalónak úgy, hogy közben fokozatosan elvégzi mindazt a szakmai munkát, ami eddig hiányzott a pártból, akkor nagy eséllyel talpra állítja a Magyar Szövetséget.

Mindehhez azonban ő egyedül kevés. Kell egy csapat! 

– ezt már Minarik Ede, a mosodás is megmondta.

A Magyar Szövetség az a párt, amelyik a legstabilabb országos hálózattal rendelkezik, és azt a mai napig úgy-ahogy fenn tudta tartani, bár sokan belefáradtak a bukások sorozatába, még felrázhatók és megmenthetők azok a járási gócpontok, ahonnan újra lehet szervezni azt a fajta alulról jövő építkezést, amelyik anno az Együttélés sikerét megalapozta.

Erre a vasbeton alapra lehet fokozatosan felhúzni a modern kornak megfelelő, menedzsertípusú, marketingesekkel megtervezett új pilléreket, mert ezek nélkül a párt nem tud megújulni.

Adott tehát a régi struktúra, adott a fiatalos szellem, adott a szakértelem és az ahhoz társuló akarat, induljon a banzáj, de ne essen szét a ház, hanem épüljön újra!

Aztán persze lehet közben koszorúzni is, meg gulyást kóstolgatni, de melózni kell, csapatként.

Különben is, Rossi megmondta, hogy minden jó lesz…

Hajrá „Léva gyöngye”, hajrá Felvidék!

Utóirat:
Igen-igen, ez egy „benyalós” cikk, csak azért, hogy a károgóknak legyen okuk tovább károgni…

Nyitókép: felvidek.ma