CINK

Papp Sanyi: Miért hagytuk, hogy így legyen... 2024. jún. 17.

Virágok közt veled lenni
Tudom szép volna kedvesem
Virág sincsen te sem vagy már
Mért hagytuk hogy így legyen
Virágok közt veled lenni
Tudom szép volna kedvesem
Virág sincsen te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

Ezer meg ezer élethelyzetünk volt, van és lesz, amelyet másként szerettünk volna megélni, másként irányítani, más módon tervezni, és valahogy mégis mindig kisiklanak a dolgok, vakvágányra kerül a szépen induló folyamat.

Keressük az okokat minden lehetséges módon, mindenben, sokszor a legkevésbbé önmagunkban, aztán csodálkozunk, ha újra és újra megtörténik velünk a kisiklás és az azt követő csalódás.

Az önvizsgálat nem egyenlő az önmarcangolással, ugyanis a saját hibáinknak, fogyatékosságainknak a feltárása az első lépés a fejlődésünk útján. Innen indulva lehet nagy önfegyelemmel fejleszetni a személyiségünket, mellőzni a zsigeri hibáinkat, persze csak, ha nagy türelemmel tudjuk figyelni és koordinálni az érzéseinket, ugyanis, ha újra és újra elengedjük a gyeplőt, akkor a habitusunk ugyanabba a zsákutcába tereli cselekvéseink, megnyilvánulásaink által az életünket, és akkor jöhet a még nagyobb csalódás, önmagunkban, hogy mi már sosem változunk, és sosem érdemlünk jobb sorsot a jóistentől.

Ezek a vissza-visszatérő hétköznapi csalódásaink aztán lassan, de biztosan felőrlik a magunkba vetett hitet és feladjuk a célt, miszerint lehetünk mások, lehetünk jobbak.

Mi tehát a megoldás? Van-e értelme még egy esélyt kérni és kapni, ha nem vagyunk képesek a változásra? Nos, csak abban az esetben, ha tudatosítjuk, hogy az újabb bukással mindent elveszíthetünk. Ugyanis csak ez a fajta, „jószándékú fenyegetettség“ lehet az, amely gátat szab annak, hogy, - mint az idült szenvedélybeteg, gyenge jellemű ember, - visszaessünk régi mivoltunkba.

Ha a MINDEN a tét, ha az életünk jobbra fordulása a tét, akkor ez kellő motiváció kell, hogy legyen a változásunkhoz. Ha mindezek ellenére elszúrjuk, akkor megérdemeljük a sorsunkat.

Onnantól kezdve ne várjunk megbocsátást, újabb esélyt a partnerünktől, családunktól, barátainktól, ismerőseinktől, munkatársainktól, környezetünktől, egyáltalán bárkitől, akivel kapcsolatban vagyunk az életünk során.

Ha önhibáink sorozata miatt sikertelen az életünk, akkor nincs kegyelem, mehetünk a sor végére, és örülhetünk, ha pár apró morzsát össze tudunk szedni a túlélésünkhöz, de milyen élet az...

Nézzünk hát őszintén a tükörbe, vessünk számot és gondoljuk át, hogy képesek vagyunk-e a változásra, az újrakezdésre és csak akkor kérjünk még egy utolsó esélyt, ha érezzük a belső erőt.

Ha nincs meg a belső, őszinte elhatározás, ha maga az esélykérés is már csak egy önámítás, akkor jobb, ha el se kezdjük, mert újracsak fájdalmat okozunk majd önmagunknak és a környezetünknek is.

Egy megbízhatatlan, folyton csalódást okozó társ, barát, partner, munkatárs, családtag olyan negatív spirálba sordorja nem csak önmagát, de a környezetét is, amely toxikus életkörülményeket teremt, destruktívan hat mindenkire és gátolja a mentálisan egészséges létezést.

El ne hidd azt bárki mondja hogy ez jó így
El ne hidd hogy minden rendben bárki szédít
El ne hidd hogy megváltozunk vezényszóra
El ne hidd hogy nyílik még a sárga rózsa

Utóirat

A fenti sorokban egy szóval sem említettem a Magyar Szövetség politikai garnitúráját...