CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Párkányi vásár: a Duna-parti standok mögött 2025. okt. 18.

Párkány vására nem az a hely, ahol sietni lehet. A standok között sétálva hamar kiderül: itt minden termék mögött történet van, és minden történetnek van gazdája. A vásár ritmusa lassú, emberi, és közben finoman kirajzolja a társadalmi rétegeket is.

Megyeri Éva például házi szörpöket árul, miközben mesél a nagymamájáról, aki évtizedekkel ezelőtt a kertjében szedte a bodzát. „Minden üvegbe teszek egy csipetnyi emléket,” mondja, miközben tölt ki egy üveget, és a vevők mosolyognak. Itt nemcsak a szörpöt adják, hanem a kapcsolatot, az apró közösségi pillanatokat.

Nem messze tőle Kovács Tamás, az asztalos, a gyerekeknek tanítja a faautó készítését. „Az én gyerekeim is ezzel nőttek fel,” mondja, miközben egy kisfiú büszkén mutatja a kész játékot. A vásár számára nem csupán munkahely: a közösség és az idő átadásának tere.

A standok szélén találtam egy árust is, aki magyar kultúrával, hagyományokkal kapcsolatos termékeket árult. A legszélén kapott helyet, mintha egy láthatatlan határ választotta volna el a központtól. Nem tudni, mennyire volt szándékos, mennyire véletlen, de mind az árus, mind én fel voltunk ezen botránkozva. Közben beszélgettünk a vásár és a közösség apró politikai dinamikáiról, és arról, hogy a látszólag egyszerű tér is hordoz értékeket, hierarchiát, akár tudattalan előítéleteket.

És ott van a cigány közösség jelenléte a vásárban, amely mindenki számára szinte kézzelfogható. Az alkudozás, az ügyes kereskedés, a gyors reagálás a vevői igényekre – mind az ő erényük, ami a vásár egészének hangulatát alakítja. Akár akarom, akár nem, én is engedtem a csábításnak: több dolgot vettem, mint amit eredetileg terveztem. A piaci tárgyalások, az apró viccek, az ajánlatok ritmusa mindannyiunkat bevont a játékba.

Párkány vására nem csupán portékákról szól. A Duna-parti standok között sétálva látszik, hogy itt mindenki történetet árul – néha hangosat, néha halkat. A város lüktetése, az árusok rutinja, a gyerekek nevetése és az apró közösségi konfliktusok együtt alkotják azt a ritmust, ami miatt érdemes ide jönni jövőre is.