AMMARHA!

Pellegrini és a V4 Trencsénben udvarol Brüsszelnek 2026. okt. 29.

Harmincöt év nagy idő az ember életében, hát még egy olyan politikai házasságban, mint a Visegrádi Négyesek kalandos uniója. Volt itt már hangos tányércsörte, látványos ajtócsapkodás, sértődött duzzogás a sarokban, meg persze a kötelező mosolygás a családi fotózásokon. De most, 2026 novemberének elején a V4-ek úgy döntöttek, adnak maguknak még egy esélyt. Hogy hol? Hát persze, hogy Trencsénben, amely az idén büszkén viseli az Európai Kulturális Főváros címet – mintha csak azt akarnák üzenni Brüsszelnek meg a világnak, hogy mi aztán ízig-vérig európaiak vagyunk, még akkor is, ha néha úgy vitatkozunk, mint a piaci kofák.

A házigazda szerepében tetszelgő Peter Pellegrini államfő ráadásul nem akármilyen díszvendéget csomagolt a csomagba: maga az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is elfogadta a meghívást. Így aztán a V4-es klubdélután hirtelen magas rangú diplomáciai csúcstalálkozóvá lényegül át a Vág mentén.

A program pedig olyan sűrű, hogy attól még a legedzettebb brüsszelita bürokrata gyomra is megkoccanana. Szerdán még a jegybankárok meg az OECD főtitkára osztják az észt a gazdaságról, este meg a Lukáš Oravec V4 Quartet húzza a talp alá a zsinagógában – négy nemzet zenészei mutatják meg, hogy muzsikálni még mindig sokkal jobban tudunk együtt, mint egyetérteni a külpolitikán.

Csütörtökön aztán jön a fekete leves, avagy a Trencséni Vár tetején a kemény dió: EU-bővítés, Ukrajna támogatása a közeledő téli fagyok előtt, meg az örökzöld energiaforrások, amik nélkül az iparunk úgy állna meg, mint a békásmegyeri lila tehén. Ott lesz a Nemzetközi Visegrádi Alap igazgatónője is, hogy óvatosan egyengesse a diplomáciai hullámokat.

A nap végén pedig, mintegy szimbolikus pontként az i-re, a magas méltóságok megszemlélik a helyi Fiesta hidat is, amit uniós pénzekből húztak fel. Reméljük, ez a híd nemcsak a két bankot köti majd össze a Vágon, hanem azt a láthatatlan szakadékot is, ami az utóbbi években oly régóta tátong a visegrádi négyek között. Mert valljuk be: ha 35 év után még mindig van miről beszélgetni a V4-ben, az vagy a makacsság jele, vagy annak a bizonyos makacs reménynek a diadala, hogy együtt mégiscsak erősebbek vagyunk.