ILLIBERÁLIS

Pozsony irányt váltana a V4 élén: Hangzatos békeüzenetek és a kőkemény realitás 2026. júl. 2.

Pozsony ismét átvette a stafétát a Visegrádi Négyek élén, és Robert Fico nyilatkozatai alapján a szlovák kormány látványos politikai irányváltást hirdetett meg. Egy olyan időszakban, amikor Európát geopolitikai törésvonalak szabdalják, a szlovák miniszterelnök a nemzetközi jogot, a belügyekbe való be nem avatkozást és a béke jelszavát emelte ki elnökségi prioritásként. 

De vajon a hangzatos pozsonyi retorika mögött van-e valódi tartalom, vagy csupán egy újabb politikai marketingfogásnak vagyunk tanúi egy olyan szövetségben, amely az utóbbi években szinte teljesen kiüresedett?

A jog védelme és a kényelmes hivatkozási alapok

Nehéz és vészterhes időket élünk, ezt senki sem vitatja. Az eddigi világrend recseg-ropog, a nemzetközi jogot pedig a globális és regionális szereplők gyakran saját pillanatnyi érdekeik szerint hajlítgatják. Robert Fico a szlovák V4-elnökséget megnyitó beszédében három fő elvet rögzített: a nemzetközi jog következetes betartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, valamint a más országok belső berendezkedésének tiszteletben tartását.

Ezek papíron jól hangzó, klasszikus szuverenista elvek, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy Pozsony elhárítsa a Brüsszelből érkező bírálatokat. 

Békeüzenetek a háborús pszichózis közepette

Fico az elnökség hivatalos programja mellé egy ötödik, szubjektív prioritást is odabiggyesztett: a béke kérdését. Nem mulasztotta el az alkalmat, hogy ismét élesen odaszúrjon az Európai Unió tagállamainak, amelyeket azzal vádol, hogy a párbeszéd helyett a háború eszkalációját támogatják Ukrajnában. Kijelentette, hogy a Nyugat gyakorlatilag közvetett háborúban áll Oroszországgal, és ő mindent megtesz azért, hogy a V4-ből a béke üzenetei hangozzanak el.

Bár a béke iránti vágy a térség lakosságának jogos elvárása, a miniszterelnök ezen megnyilvánulásai sokakban keltenek visszatetszést. A kritikusok joggal mutatnak rá, hogy a „béke” hangoztatása önmagában nem oldja meg a biztonsági vákuumot.

A versenyképesség és a fojtogató energiaárak

A ideológiai csatározásokon túl a szlovák elnökségnek a kőkemény gazdasági valósággal is szembe kell néznie. Európa versenyképessége drasztikusan romlik, aminek az egyik fő oka a fojtogatóan magas energiaárakban gyökerezik. Fico bejelentette, hogy rövid időn belül V4–Németország csúcstalálkozót szeretne tető alá hozni a probléma kezelésére. Ez kétségkívül racionális és szükséges lépés lenne, hiszen a közép-európai ipar és a lakosság teherbírása is véges. A siker azonban nem Pozsony akaratán, hanem Berlin és Brüsszel rugalmasságán múlik.

Az EU bővítése kapcsán a kormányfő Montenegrót, Albániát és Szerbiát nevezte meg mint legfelkészültebb jelölteket, akik „józan észt és friss vért” hozhatnának az Unióba. Ukrajna integrációs törekvéseit illetően Szlovákia nem zárkózik el, de Fico világossá tette: semmiféle politikai kivételezést vagy mesterséges rövidítést nem támogat. Ebben a pragmatizmusban osztoznak a partnerek is, ahogy a kohéziós alapok és a közös agrárpolitika védelmében is teljes az egyetértés a négy főváros között.

Túl a sötét időszakon – de merre tovább?

Fico kendőzetlen őszinteséggel „sötét időszaknak” nevezte az elmúlt éveket, amikor a V4 működése gyakorlatilag formálissá, állásfoglalásai pedig üres politikai frázisokká silányultak. Emlékeztetett a múltbeli sikerekre – például a kötelező migrációs kvóták közös megvétózására –, és optimistán úgy fogalmazott: „Erősek voltunk, aztán gyakorlatilag nem léteztünk, most pedig újra nagyon erősek akarunk lenni.”

A politikai akarat újjáéledése üdvözlendő, de az optimizmus mögött látni kell a mély belső megosztottságot is. Prága és Varsó jelenlegi vezetése sok alapvető geopolitikai kérdésben – különösen az orosz–ukrán háború megítélésében – teljesen más vágányon fut, mint Pozsony és Budapest. Egy ilyen helyzetben a V4-et „újra nagyon erőssé” tenni több mint ambiciózus vállalás; könnyen lehet, hogy a közös nevező megmarad a minimális technikai együttműködés szintjén.

Nekünk, felvidéki magyaroknak létfontosságú, hogy a Visegrádi Együttműködés ne hulla merev formátum, hanem működőképes szövetség legyen. A mindenkori szlovák és magyar kormány stratégiai partnersége adhat csak kellő súlyt a régiónknak. 

Robert Fico most megkapta a lehetőséget, hogy bizonyítson a V4 élén – de a hangzatos szónoklatok ideje lejárt, a következő hónapok tettei fogják megmutatni, hogy a szlovák elnökség képes-e valódi tartalommal megtölteni a visegrádi kooperációt.