
LIBERNYÁKULUM
Pozsonyban ismét megrendezik a Szivárványos fesztivált
2024. jún. 29.
Július 20-án rendezik meg a 14. Szivárványos Pride-ot (Dúhový Pride) Pozsonyban (Bratislava), a Szabadság téren (Námestie Bratislava).
A szexualitás nem szabadna politikai kérdés legyen, sőt 1968 előtt erről nem is volt szó. Hazánkban a 90-es évek végétől tartják a melegfelvonulást. Ez egy jelenkori deviáns hadüzenet a társadalom normalitása ellen.
A sok aberrált félmeztelen, szőrös seggel vonagló, pórázon lógó, minden erkölcsi láncot lehullajtó egyedekkel telik meg Pozsony. Európában a Pride felvonulásokon gyakori jelenség, hogy keresztény és nemzeti jelképeket gyaláznak. De láthattunk már tüllboás transzvesztitát, meg tangás párt, női ruhába öltözött pasikat, meg egy csomó ilyen egyedet.
Miattuk kell definiálni a család fogalmát.
Nem mindegy, mit jelent az, hogy család. A család az család, szerintem is: tehát nem érzet meg metafora, hanem apa, anya, gyerekek. Hogy ez kinek fáj, ki nem érti, én fel nem foghatom. Nem, nem minden család. És definiálni kell a fogalmat, minden jogszabály definícióval indul, mert a törvények, intézkedések, a politika a pontosan értett szavakon alapulnak: családtámogatás, családi adókedvezmény, családi belépő...
A szakadék nem a nyitott gondolkodásúak és a homofóbok között van, hanem azok között, akik elidegenítették, szórakozásnak és kipakolandónak gondolják a szexualitásukat, kívánságalapon válogatnak, meg azok között, akik szemérmesen, emberien élik meg, tisztelettel, alázattal, intim csendességben.
Én a tárgyiasítást, menősködést, harsányságot utasítom el, ha elidegenítő, amit képviselnek, jogként meg menőségként jelenítik meg az intim életüket.
A szex nem szórakozás, a gyerekvállalás nem vágy dolga és főleg nem jog.
Ha meleg párok jogként követelnek gyereket, házasságot, akkor ők nem értik, mi minden következik az ivaros szaporodásból. Nő mindenképpen kell, őt kiiktatni a gyerek életéből visszaélés. Gyerekhez jutni a heteróknak sem jog, hanem ettől sokkal több.
Addig egy meleget soha nem fogunk tudni elfogadni, amíg a felvonuláson résztvevőkkel azonosítjuk. Jelen pillanatban a Pride-on vonulók azok, akik elfogadhatatlanná teszik azt a probléma kezelést, amit az élet kezdete óta jelen van, vagyis a homoszexualitást.
A szivárványszíne alatt a lappangó veszélyekre is kötelességünk felhívni a figyelmet.
A fejlett nyugaton – Nagy-Britanniában – már naponta legalább egy gyermek megváltoztatja a nemét. Svédországban 10 év alatt pedig 1500 százalékkal nőtt azoknak a kislányoknak a száma, akik fiúnak érzik magukat. Ez az, amibe soha nem egyezhetünk bele.
A szexualitás jó esetben mindenkinek a magánügye lenne, de mivel közüggyé emelték, ezért nekünk is szót kell emelnünk, hogy ez visszamenjen a magánügynek a szférájába. A közügy a normalitás alapján álló szexualitás lehet csak, aminek a képlete: Férfi és a nő.
Ezt tovább felesleges ecsetelni. Lázadjunk a modern világ ellen, legyünk normálisak.

Mácsadi István
