CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Progresszió helyett provokáció 2025. máj. 23.

A szlovák közélet újabb mélypontját érte el, amikor Dávid Dej, a Progresívne Slovensko  képviselője kihívta bokszmeccsre Milan Mazurek EP-képviselőt, a Republika tagját. 

Ahelyett, hogy érdemi vitát folytattak volna politikai nézeteikről, mindkét fél olyan szintre süllyedt, ami egy középiskolai folyosói veszekedéshez méltó, csakhogy itt a törvényhozás két tagjáról van szó.

A kiindulópont egy közösségi médiás adok-kapok volt, amely során Dej többek között nácinak nevezte Mazureket, és emlékeztette őt egy korábbi, etnikai indíttatású támadásban való részvételére. Bár Mazurek múltja valóban bővelkedik szélsőséges megnyilvánulásokban, a PS politikusának stílusa egyáltalán nem emelkedett a morális fölény pozíciójába, inkább egy tipikus komplexusokkal szenvedő, frusztrált progresszív dühkitörésére hasonlított, mintsem egy parlamenti képviselő felelős megszólalására.

A válasz sem maradt el: Mazurek a tőle megszokott módon meglovagolta a témát. Kinevettette Dej genderidentitát, sőt még a megszólításában is porig oltotta politikai ellenfelét. 

Az igazi kérdés azonban nem az, hogy ki kezdte, vagy ki mondott durvábbat. A szomorú valóság az, hogy mindketten egy szintre süllyedtek: a szimbolikus bokszringbe. Ahelyett, hogy programokról, társadalompolitikai alternatívákról vagy uniós kérdésekről vitáznának, egymás karakterének teljes megsemmisítésére törekednek. Ez nem politikai vita – ez politikai szappanopera.

A PS-es politikus feladata lenne a közbeszédet magasabb szintre emelése, ehelyett boxmeccsekre hívja ki ellenfelét, amiből végül visszatáncol. Dej fizikai síkra való terelését Mazurek viszonozta, elfogadta a kihívást. 

Progresszív politika helyett performanszpolitizálás zajlott, és ennek semmi köze a valódi társadalmi előrelépéshez.

Mazurek hozta a szokott magabiztos, határozott formáját – rajta nincs mit csodálkozni. De Dej előbb kiprovokálta a harcot, majd megijedt, így boxmeccs nem lesz, de az asztal mögötti vitára valamikor a közeljövőben sor fog kerülni. A nagy cirkuszból most úgy tűnik, hogy mindketten nyertek néhány perc hírnevet, miközben a közélet színvonala tovább süllyedt.

 Két politikai szereplő, két stílus, ugyanaz a színvonal. Ha ez a jövő politikai generációja, akkor bajban vagyunk. És a vitát továbbra sem a ringben, hanem a parlamentben kellene megvívni.