LIBERNYÁKULUM

Régen déligyümölcs nem volt, ma a józanész hiányzik 2024. márc. 14.

A hetvenes évek szocialista tervgazdaságából valahogy kimaradt a banán meg a narancs, így a szocialista embertípus csak ritkán jutott az efféle égi mannához, általában karácsony ünnepe előtt sikerült kialkudni Gustáv Husáknak egy kisebb szállítmányt Fidel Castrotól.

Amikor híre ment a városban, hogy banán érkezik a Zelovoc-ba, proletárok ezrei hagyták ott a munkahelyüket, hogy időben sorba álljanak a bolt előtt és hozzá juthassanak az egy kiló fejadagért.

Amikor a szocializmusban szocializálódott ismerősök összefutnak az élelmiszerlánc-áruházak zöldség-gyümölcs osztályának banánhegyei között nosztalgiázni egyet a régi szép szocialista időkről, agyilag fel sem fogják, hogy milyen paradox helyzetben teszik mindezt.

A hiánygazdaságban hiánycikk volt sok minden, mivel a rendszert sem azok működtették, akik értettek volna hozzá, hanem a megbízható pártkatonák, akik bár hűségesek voltak, de nem ők voltak a legélesebb kések a fiókban…

Eszük nem túl sok volt, de annyi azért igen, hogy tudták, a család az szent, még ha ez hülyén is hangzik Marx, Engels és Lenins (nem elírás, poén) gyermekeiről.

Ugyanis a család volt a szocialista társadalom alapja, a születési ráta magasan 2 fölött volt Csehszlovákiában.

Magyarországon a felvizezett, kádári gulyáskommunizmus jóléti intézkedései miatt (mint később kiderült, 22 milliárd $ hitelből) hamarabb kezdett eldeformálódni a magyar, és ott már a 70-e évektől csökkent a születési arányszám.

Ennek egyik kiváltó oka a maszekolás, a GMK-zás engedélyezése volt, amikor is az estig dolgozó, hullafáradt apák inkább az ágyba dőltek, mint az asszonyra.

Ennek máig tartó hatása van Kismagyarországon.

Mindezek ellenére, a kommunisták tudták, hogy a termeléshez kell a munkaerő és azt a család biztosítja, ezért igyekeztek is erőn felül támogatni a kisgyermekes családokat. A CSOK tehát nem új találmány Magyarországon, csak Fidesszel mosva (Pervol-reklám után szabadon), mert a magyar kormány józanésszel gondolkodik.

Nagyszlovákiában a nyomokban megjelenő liberális kormánypolitikusoknak inkább azon járt az eszük, hogy hogyan alkalmazkodjanak a brüsszeli baromságokhoz, mint az lmbtq, meg a migránskvóták, bár ez utóbbit nem merték meglépni a valószínű népharag miatt.

A Művelt Nyugaton, ahol zsákszámra lehetne osztani az őshonos fehér (jaj, csak nem lesz ebből baj!) lakosságnak a mindenfajta családtámogatásokat, ezt nem teszik a kormányok. Inkább behozzák a színesbőrűeket meg a még több banánt, abban a reményben, hogy majd ezek fognak dolgozni a gyárakban, boltokban.

Nos, nagy részük nem fog.

Egy szó, mint száz, a mai rendszerben van banán, de lassan elfogy a józan paraszti ész, míg a régi rendszerben hiányzott a banán, de bizonyos tekintetben megmaradt a józanész.

Amikor 89 novemberében csörgettük a kulcsokat abban a reményben, hogy lesz elég banán a polcokon és végre nem a pártkáderek, hanem a szakemberek irányítják majd az országot, nem gondoltuk volna, hogy 2024-ben Brüsszelben vagy Strasbourgban ugyanolyan idiótákat kell néznünk a kék pulpituson, mint néztünk 35 évvel ezelőtt Prágában vagy Moszkvában a vörös tribünökön.

Vajon miért is csodálkozunk, hiszen Virág elvtárs ezt anno megmondta: az élet nem habostorta…