MAGYAR KÁRTYA

Retteg a libernyák média az erdélyi fiataloktól 2026. márc. 6.

A dollármédia ismét akcióba lendült: a Telex és társai most éppen azon hörögnek, hogy Szolnokon marosvásárhelyi református gimnazisták is segítettek az ajánlások gyűjtésében. Ami nálunk a nemzeti egység és a határokon átívelő szolidaritás gyönyörű példája, az a baloldalon botrány. Ideje végre helyretenni a dolgokat: nem gyengeségről, hanem megdönthetetlen erőről van szó.

A baloldali sajtó gúnyolódva ír arról, hogy erdélyi fiatalok járják a magyarországi utcákat. Szerintük ez azért van, mert nincs aktivista. Mekkora tévedés! A valóság az, hogy a Fidesz az egyetlen olyan politikai közösség, amely képes mozgósítani a teljes nemzettestet. Vásárhelytől Szolnokig egyetlen lüktetés ez a közösség. Ezek a fiatalok nem zsoldosok, ahogy azt a gyűlölködő ellenzéki kommentelők sulykolják, hanem a nemzetükért tenni akaró, öntudatos magyarok. Számukra természetes, hogy ott segítenek, ahol szükség van rá, hiszen a jövőnk közös.

Azt írja ,Márki-Zay Péter, „vér ciki” fideszesnek lenni, és sokan rácsapták az ajtót a diákokra. Nos, nézzünk tükörbe: ki az, aki valójában szégyellnivalóan viselkedik? Az a fiatal, aki tisztelettel megkeresi a választót, vagy az a frusztrált ellenzéki, aki egy tizenéves gyerekre csapja rá az ajtót, csak mert nem bírja elviselni a vereség szagát? Aki szerint „ciki” kiállni a nemzeti értékek mellett, az valójában saját gyökértelenségét és a nemzettel szembeni ellenszenvét vallja be. Nem a gyűjtő az, aki elszigetelődik, hanem a gyűlölködő, aki kirekeszti magát a magyar összefogásból.

Márki-Zay Péter Kálvinra és a Bibliára hivatkozva kéri számon az erdélyi református intézményeket. Pedig éppen a református hagyomány, Abraham Kuyper és a nagy elődök öröksége tanít arra, hogy a keresztény embernek nem elvonulnia kell, hanem aktívan alakítania a társadalmat. A politikai szolgálat nem hála a támogatásokért, hanem felelősségvállalás. Ezek a diákok nem csupán politikai munkát végeznek: azt tanulják meg, hogy a keresztény szabadság nem a tétlenséget jelenti, hanem a közösség szolgálatát.

Végezetül tegyük fel a kérdést: Mi lehetne etikusabb annál, mint hogy a határon túli magyarok segítenek megvédeni azt a rendszert, amely végre nem mostohagyerekként, hanem egyenrangú nemzettársként kezel minket? Az erdélyi fiatalok jelenléte Szolnokon nem hiba a gépezetben, hanem a legfényesebb bizonyítéka annak: a nemzetünk egy és oszthatatlan!