Az Európai Parlament falai között ritkán hallani a tiszta, karcos igazságot, ha a Kárpát-medence őshonos magyarságáról van szó. Borvendég Zsuzsanna keddi felszólalása azonban pontosan az a hang volt, amire a Trianon utáni utódállamokban – így itt, a Felvidéken is – égető szükségünk van.
Évtizedekig a megmaradásról, a fogyatkozásról és a sérelmekről szólt a felvidéki magyar közbeszéd. Kisebbségi sors, asszimiláció, magyarázkodás a határon innen és túl. De mi lenne, ha csavarnánk egyet a narratíván?
Elült végre a kampány pusztító zaja, és a magyar közélet végre levegőhöz jutott. A választók döntése után a kormányoldal emelt fővel, tisztességgel ismerte el a több mint 3 millió ember akaratát, lehetőséget adva az országnak a kollektív mentális megnyugvásra.
A diaszpóra és a leszakított nemzetrészek a nemzetpolitikára szavaznak. És pontosan ez az a terület, ahol az elsöprő külhoni Fidesz-győzelem abszolút érthető és indokolt.
