TE BUZERANT!

Rigó? Á, dehogy! Még verébnek is alig-alig 2022. márc. 4.

Urajnában a lakásfosztogatókat kikötik egy oszlophoz, és ráírják a kabátjukra kiragasztott papírra, hogy tolvaj, fosztogató. Így szégyenítik meg őket a tetteikért. Ha van emberi mérce egy lakásfosztogatóra, akkor csak ezt a mércét lehetne alkalmazni arra a hitvány, nemzeti szempontból nem is minősíthető gyalázkodásra, és hazugságra, amit Rigó Konrád a Szövetségben – remélem csak ideiglenesen – jelenleg még megtűrt virtuális nemzetfosztogató művelt a Denník N-nek adott nyilatkozatával.

Azt már megszoktuk, hogy egyes liberális politikusoknál az erőfitogtatás a szivárványos lyukaszokni mutogatásának magasságában kimerül, hogy a Son Goku című mesefilmen szocializálódott zsebtigrisek fegyvernek hiszik a körömollót, de hogy valaki még ennél is mélyebbre süllyedjen, az nem tolerálható egy kisebbségi pártban, még egy magyarul beszélő politikus imitátor esetében sem.

Azt, hogy az EU globalista vezetői, akik az amerikai tőke hátsófeléből lógnak ki, nem értik, hogy Ukrajnában egy 120 ezres magyar kisebbség él, akikkel az ukránok az elmúlt években

úgy bántak, mint a kutyákkal, és nyilvánosan, fórumokon ahhoz is hasonlították őket.

Akiket az azovi fasiszta gárda fenyeget – eleven embereket gyújtottak fel és feszítettek keresztre Odesszában –, és az ungvári felvonulásaikon halállal és kiirtással házalnak, és akiknek felgyújtották a székházukat, akik évtizedek óta a legnyomorultabbul élnek a határon túlra szakadt magyar nemzeti közösségek közül, akik idegen állam háborújában, amelyhez semmilyen közük nincs, értelmetlenül halnak meg fiatalként, árvákat hagyva maguk után, akiknek a jogainál még európai szinten is elsőbbséget élvez az LMBTQ lobbi – azt még lenyeljük valahogy, két hányás között.

De azt, hogy egy szlovákiai magyar politikus, aki egy kisebbségi pártban politizál, és akinek az lenne a feladata, hogy képviselje a nemzeti közösségét – urambocsá’ a nemzetét! –, hogy megértse mindennapjait, hogy értelmezze, ha van elég esze hozzá, hogy az anyaországnak egy ilyen háborús helyzetben megsokszorozódik a felelőssége az elszakadt nemzettársai irányában.

Nem érti, hogy miért nem küld fegyvereket Magyarország ebbe a háborúba, és miért nem enged keresztül katonai eszközöket a területén – az már a legalja, ami alatt a fekete lyuk van, amely ugyan csak a „valamit” nyeli el, meg a fényt, de a sötétséget nem, és ezt a „semmit” sem; amit az ilyen bájgúnárok képviselnek, kiköpi az éterbe.

Magyarország megszavazott minden szankciót, csakúgy, mint az EU többi tagállama is, Oroszország ellen; elítélték az orosz agressziót, ahogyan mindenki, elismerve Ukrajna szuverenitását.

Ezek tények, nem fikció.

Hogy nem öltözködött senki képmutatóan gyászruhába, mint a soros-csicska čaputová, az csak a magyarok jóízlését mutatja. Az, hogy megvétózták Ukrajna NATO tagságát, most értéklődik fel, hiszen lehet, hogy ez mentette meg Európát – megmentette? – egy atomháborútól, mert ha belekeveredik a NATO Ukrajnán keresztül ebbe, akkor a sarokba szorított medve mindenre képes lehet.

És ha Európa belekeveredik egy ilyen háborúba, akkor lehet, hogy az ilyen Rigó-féle lájkkatonákat is a frontra viszik golyófogónak, ahol ezrek élete veszne oda ártatlanul. Addig lenne nagy hős, meg politikus ebben a túllihegett liberális szolgalelkűségben, amíg elesett katonáink hullazsákjai meg nem érkeznének az első vagonnal Ágcsernyőbe.

Tudom, hogy az bántja az ön és elvtársai liberális-beteg elméjét, hogy Orbán találkozott Putyinnak két héttel a háború előtt, mint ahogyan Macron, francia elnök és Scholz, német kancellár is. De míg a két utóbbi politikai ,,nagyság“ a békét ment kötni, Orbán háborút ment megbeszélni.

Ha van kettős-liberálfasiszta-mérce, akkor ez az.

Most értéklődik fel, hogy a NATO agresszív terjeszkedését egészen Oroszország határaiig elhibázott döntésnek kell tekinteni, aminek a levét Ukrajna issza meg. Ahogyan azt várni lehetett, a gyáva és elvtelen, jól fizetett amerikai ügynökök, akik hosszú éveken át szipolyozták ezt a szegény országot, elsőként hagyták magára a szundikáló, félrebeszélő, demens elnökükkel egyetemben.

Kíváncsi vagyok, hogy a patkányként eltűnő pénzéhes cápák vajon mennyit adakoznak a háborús menekültek javára. Gondolom, az már nem az ő feladatuk. Vajon az USA mit tett volna, ha Kuba, vagy Mexikó határaihoz rakétákat telepítene Moszkva?

Nem ugyanezt?

A kérdés persze költői, mert abszurd, mint amilyen abszurd az is, hogy a NATO támaszpontok közvetlen közelébe alapították meg Oroszországot is.

Nem?

Nem akarja itt senki ezt a pökhendi, agresszor, volt kelet-német KGB zsebügynököt védeni, de jelenleg ő a világ legnagyobb atomhatalmának az elnöke, és nem lehet ukrán zászlók kitűzésével megakadályozni semmiben. Még ha ez nagyon szimpatikus is!

Miért gondoljuk, hogy az USA, melynek elnökei, Clinton, Bush, Obama elnöksége alatt lerohant 9 országot és elpusztított 11 millió ártatlan embert, nem ugyanaz a kategória, mint a másik nagyhatalom?

Ők nem terroristák? Miből gondolja ezt a liberális világ? Magyarország a mai napig több mint 100 000 ukrán menekültet fogadott be, nemzetiségtől függetlenül; ellátja őket nap mint nap, tisztességesen és emberségesen, mintha a nemzettársaink lennének. Kárpátaljára segélyszállítmányok tucatjai indulnak naponta, üzemanyaggal, egészségügyi felszereléssel, – még ha azt egyes források szerint gyakran önkényesen le is foglalják a hadsereg részére. Már maga Kárpátalja kormányzója kéri, nyilatkozatban, hogy hagyják abba a Magyarország elleni uszítást, mert a gyomra fordul fel tőle.

Úgy látszik, hogy az emberség és a józanság, felül tud írni még nemzettől függetlenül is embereket, az önmagukat politikusnak kikiáltók fölé. Ha ez az álláspont, éppen egy kisebbségi politikus számára nem világos, akkor nincs mit keresnie a kisebbségi politikában. Nemkell Orbánt szeretni, ezt senki nem várja el a liberális szolgáktól, de a saját nemzetüket gyalázni, csak a kiemelten hitvány emberek képesek.

Ez a nemzet kétszer állt a németek oldalán és elvesztette területének kétharmadát, sokszázezer polgárát a háborúkban. Engedtessék meg nekünk, hogy harmadszorra, ebbe a hibába ne essünk, és ha lehet,

ebből a mocskos amerikai rulettből maradjunk ki!

Legyünk semlegesek, éppen a kárpátaljai testvéreink miatt, mert a nemzet, és az ország érdeke ezt kívánja, még ha egyesek szeretnének is ezzel hazardírozni. Ha valaki annyira szeretne harcolni, lehet jelentkezni. Olyan harcedzett csapatokkal indulhat a háborúba, mint a híres holland békefenntartók, akinek a hősiességét már megismertük Srebrenicában. Talán emlékszünk még: több mint 7000 férfit és gyereket mészároltak le ott, annak idején, a NATO szégyenletes cselekvésképtelensége mellett.

A háborúban a fegyverek nem igazságot osztanak, hanem halált.

Ezt jó, ha megjegyzi mindenki, aki a fegyverekben, és nem a békében hisz.

nyitókép: worldbirds.com