ILLIBERÁLIS

Robert Fico elutasítja az EU-s vezető bírálatát, és megerősítette moszkvai részvételét 2025. ápr. 16.

Robert Fico miniszterelnök döntése, hogy jelen lesz a májusi győzelem napi ünnepségen Moszkvában csupán diplomáciai gesztus, de egyesek szerint politikai állásfoglalás is egyben. Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Kaja Kallas nemrégiben arra figyelmeztette az uniós vezetőket, hogy fontolják meg részvételüket az orosz főváros eseményein. Fico válasza éles és határozott volt: egy szuverén ország kormányfőjeként nem fogad el semmilyen felsőbb intelmet arról, hová utazhat – és hová nem.

Kallas aggódik: Európa szélén zajlik egy háború, amelyben Oroszország a támadó fél. Ilyen körülmények között valóban érzékeny kérdés, hogy egy uniós tagállam vezetője megjelenik-e az ünnepségen. A jelenlét – még ha történelmi megemlékezés céljából történik is – könnyen félreérthető, vagy szándékosan félremagyarázható.

Fico azonban más logika mentén érvel. Szerinte a tiszteletadás nem egyenlő politikai támogatással. A második világháború szovjet áldozatainak emléket állítani nem jelent lojalitást a mai orosz rezsim felé. Azt is hangsúlyozta, hogy nem először rója le kegyeletét háborús áldozatok előtt, legyen szó a normandiai partraszállásról vagy a brit pilótákról.

A miniszterelnök válasza ugyanakkor túlmutat egy utazás kérdésén. Burkoltan, de határozottan vádolta meg Kallast politikai zsarolással – mintha egy európai vezetőnek számolnia kellene a retorzióval, ha nem illeszkedik a „megfelelő” vonalba. 

Azt is felvetette, hogy az Európai Unión belül ideje lenne újra átgondolni, mit is jelent a demokrácia – különösen, ha a nem kívánatos véleményeket, vagy az alternatív külpolitikai álláspontokat rögtön gyanúsnak bélyegzik.

Ez a vita mélyebb kérdéseket vet fel, mint amilyennek elsőre tűnik. Meddig terjed egy tagállam szuverenitása? Hol húzódik a határ a történelmi emlékezés és a politikai lojalitás között? És vajon elég tágas-e még az európai demokratikus tér ahhoz, hogy benne különböző, akár ütköző nézetek is elférjenek?

Fico most a kevesek közé tartozik, akik nyíltan bírálják az uniós főáramú háborús retorikát, és következetesen béketárgyalásokat sürgetnek. Lehet vele nem egyetérteni, lehet bírálni politikai lépéseit, de érdemes komolyan venni azt a kérdést, amit a nyilatkozata felvet: valóban van még mozgástér az EU-ban a másként gondolkodásra, vagy jön a teljes brüsszeli diktatúra?