MAGYAR KÁRTYA

Rozsnyói dilemmák: mit ér a Csemadok titkára magyar szó nélkül? 2025. aug. 18.

A Rozsnyói járásban a közelmúltban új Csemadok-titkárt választottak. A döntés azonban nem maradt visszhang nélkül: a tisztséget egy olyan fiatalember, Ján Kovács kapta, aki ugyan lelkes és tele van ötletekkel, de a magyar nyelvet csak konyhanyelvi szinten beszéli. Ez pedig komoly kérdéseket vet fel egy olyan szervezet esetében, amely a felvidéki magyar kulturális élet legfontosabb pillére.

A Csemadok több mint hét évtizede a felvidéki magyarság kulturális és közösségi érdekvédelmének zászlóvivője. A titkár személye mindig is meghatározó volt, hiszen rajta keresztül zajlik a közösségek koordinációja, a pályázati ügyintézés, a programok szervezése.

A Rozsnyói járásban a közelmúltban új Csemadok-titkárt választottak. A döntés azonban nem múlt el vita nélkül: a posztot egy olyan személy nyerte el, aki bár lelkes és tele van ötletekkel, a magyar nyelvet csak konyhanyelvi szinten beszéli.

A szavazás 4–4 arányban zárult, majd az elnök szava döntötte el a kérdést: „azért választotta őt, mert fiatalabb” – idézte fel a másik jelölt, Simon Bódis Enikő.

Ez pedig érzékeny döntés volt egy olyan szervezet esetében, amely évtizedek óta a felvidéki magyarság kulturális érdekképviseletét vállalja.

Telefonos interjúban megszólaltattuk az új titkárt, Ján Kovácsot, és a másik jelöltet, a magyarságért régóta elkötelezetten dolgozó Simon Bódis Enikőt is.

„Tele vagyok energiával” – Ján Kovács bemutatkozása

Az új titkár, Ján Kovács, Dernő szülötte, Rozsnyón nevelkedett, majd Dániában élt több évig. Visszatérése után közösségi, sport- és kulturális programok szervezésébe kapcsolódott be.

Elmondása szerint már korábban megkeresték:

„Még talán egy évvel ezelőtt megszólítottak a Rozsnyói Alapszervezet tagjai, hogy nem akarnék-e többet segíteni nekik. Mivel trénerként dolgoztam iskolákon, magyar iskolákon is, észrevették, hogy a gyerekekkel jól megértem magam.”

Motivációjáról így fogalmazott:

„Fontos számomra, hogy a közösségünkben legyenek értékteremtő és összetartó események. Ez a pozíció nekem kettő az egyben: megélhetem a kreativitásomat, és segíthetek az alapszervezetnek is.”

A nyelvi kérdésről őszintén elismerte:

„Szerintem ez nagyon fontos, hogy helyrehozzam, ha vannak hibák. Most a vízbe lettem dobva, és meg kell tennem érte mindent. Négy nyelvet beszélek, nem gond, hogy ezt is a tökéletesség közelébe hozzam.”

A gyakorlati feladatokra – hivatalos levelezés, pályázatok írása – kevésbé tért ki részletesen, de többször hangsúlyozta, hogy tanulni és fejlődni akar. Az első lépésekről konkrét tervei is vannak:

„Kaptam 31 nevet és listát, írtam mindenkinek egy üdvözlő e-mailt. Egyelőre négyen válaszoltak, de remélem, hogy mindenkivel tudok majd találkozni. Ha sikerül újraéleszteni egy alapszervezetet, ami alszik, annak csak örülni fogok.”

A tanító múltját szeretné kihasználni, hogy a gyerekekhez és fiatalokhoz közelebb hozza a Csemadokot.

Azokra pedig, akik kétségbe vonják a felkészültségét, ennyit mondott:

„Hálás vagyok a reakcióknak, mert a rossz reakció is reakció. Szomorú lettem volna, ha senki észre se veszi, hogy valahova én beléptem. Ők lesznek a mércém: ha egyre kevesebb ilyen hang lesz, az azt jelenti, fejlődök.”

„Elkötelezett magyar ember vagyok” – Simon Bódis Enikő hangja

A másik jelölt, Simon Bódis Enikő nem szorul bemutatásra a járásban. Csemadokos családba született, ahol szülei ének- és színjátszó csoportokat vezettek. Gyerekként „belefertőződött” a magyar kulturális életbe, ahogy fogalmazott:

„Azt hiszem, ha egy gyerek ezt látja otthon, nem is akar felnőttként sem máshogy élni.”

Programja kiforrott és részletes volt:

„Felkerestem volna az összes alapszervezetet, minden polgármestert, pedagógust, társulást. Közérdekű programok kellenek, gondolok itt például egészségügyi, kertészeti, informatikai előadásokra, ahol magyar szakemberekkel találkozhatunk. Jó hangulatú találkozókat szerveztem volna minden korosztály számára – nagyszülők az unokákkal együtt.”

Különösen hangsúlyozta a fiatalok bevonását:

„Be kell vinni a Csemadokot az iskolákba, és az iskolákat is a Csemadokba. Rendhagyó irodalom- és történelemórák keretén belül a diákok akár el is játszhatnának szituációkat. Meg kell éreztetni velük, hogy szükség van rájuk.”

A titkár szerepét így határozta meg:

„Egy híd kell legyen, aki összeköt, de nem engedi elmosni a partokat. Ha gyökereinket megtartjuk, akkor tudunk lombot növeszteni.”

A választás eredményét Enikő így összegezte:

„A szavazás 4–4 lett. Egyik tag írásban jelezte, hogy engem támogat, de az elnök közölte: Köteles László véleménye alapján ezt nem lehet figyelembe venni. Így az elnök döntötte el, hogy Ján Kovác lesz a titkár.”

Nyelv és hitelesség – kérdések a közösség előtt

Kétségtelen, hogy Ján Kovács lelkes és tele van energiával. Tervei – alapszervezetek újraélesztése, közösségi programok szervezése, fiatalok bevonása – valódi igényt szólítanak meg. Ugyanakkor saját szavaiból is kiderült: „most lett a vízbe dobva”, és a magyar nyelvhasználat még nem természetes számára.

Simon Bódis Enikő egyértelműen a magyar közösségi munka újraélesztésére készült, pontos stratégiával, és minden szavában megmutatkozó elkötelezettséggel.

A Csemadok mindig is a felvidéki magyarság otthona volt. Most azonban egy olyan helyzet alakult ki, amely megosztotta a közösséget. Egyfelől ott a fiatal, ambiciózus titkár, aki tanulni és bizonyítani akar. Másfelől ott az a jelölt, akit a magyar szó és a magyar ügy évtizedek óta formált.

A kérdés nem az, ki a jobb ember. A kérdés az: mit üzen a közösségnek az, ha a magyar kultúra szervezetét olyan vezeti, akinek a magyar szó még nem anyanyelvi biztonsággal gördül le a nyelvéről.

A válasz talán nem ma, de biztosan megszületik majd a felvidéki magyar közösség mindennapjaiban.