TE BUZERANT!

Šimečka szerint a csirkemell fontosabb, mint a választási csalás 2025. júl. 29.

Ha valaki azt hitte volna, hogy a haladó baloldal vezéralakjai esetleg beletörődnek abba, hogy a választók nem kérnek belőlük, nos, annak rossz hírünk van. Michal Šimečka, a Progresívne Slovensko párt örökös reménysége ismét megtalálta az apropót, hogy kiossza a miniszterelnököt – most épp azért, mert Robert Fico merészelte felvetni, hogy esetleg a tavalyi választásokba kívülről is belenyúlkáltak. Hát miféle összeesküvés-elmélet ez már, ugye?

Šimečka szerint Fico „alkalmatlan a kormányzásra”, fáradt, frusztrált, traumatizált, mintha egy pszichológiai szakvéleményt olvasnánk, nem politikai nyilatkozatot. Az elcsépelt „kapaszkodik a hatalomba” fordulat is előkerült, ami persze egy progresszív politikus szájából sosem vonatkozik mondjuk Macronra, amikor gumilövedékekkel oszlatják a nyugdíjreform ellen tüntetőket.

A PS vezére szerint a kormányfő inkább az árak emelkedésével, a kátyús utakkal és a pedagógushiánnyal kellene foglalkozzon. 

Milyen érdekes, hogy ezek a problémák a haladó kormányok alatt is pontosan ugyanígy megvoltak, csak akkor valahogy kevesebb aggodalomra futotta Šimečka részéről. És persze ha Fico ezekről beszél, akkor populista. Ha Šimečka beszél róluk, az felelősségteljes ellenzéki magatartás.

Ami pedig az egész „brit beavatkozás” ügyet illeti: Fico konkrét cikkre, konkrét forrásra hivatkozik (marker.sk), de ez már eleve gyanús a progresszív táborban. Mert ha valami nem egy brüsszeli NGO sajtóközleményéből származik, az csakis konteó lehet. 

Az nem lehet, hogy valóban pénzeltek influenszereket, akik a PS malmára hajtották a vizet, ugyan már, ez csak akkor probléma, ha az oroszok csinálják. Ha a nyugati „szövetségesek”, az csak stratégiai partnerség.

Šimečka kikéri magának, hogy Fico nem az amerikai vámokra fókuszál, hanem Nagy-Britanniára. Pedig pont az az érdekes, hogy miközben az USA újabb sarcokat vetne ki az EU termékeire, addig a progresszívek minden erejükkel azon vannak, hogy elkenjék a választási manipulációk árnyékát. A kettős mérce itt már nem is kettős, hanem legalább hármas. 

A végére pedig jön a szokásos „vizsgálják meg inkább a saját influenszereiket” című visszavágás, amitől már csak egy lépés a „de hát Orbán!”-ozás. Persze, Pellegrini kampányfinanszírozása is kérdéses lehet, de attól még a brit nagykövetség szerepvállalása sem lesz kevésbé problémás. A kettő nem zárja ki egymást, hacsak nem vagyunk haladók, akkor ugyanis igen.