LIBERNYÁKULUM

Soha nem tapasztalt mélységekben Bugár Béla 2024. jan. 13.

A felvidéki magyarságnak morális károkat okozó somorjai nyugdíjas újra lázít, ezúttal emberi "nagyságáról" is lerántotta a leplet.

Miután a többségi nemzet szemében a jó fiút játszó charakter politikai nyugdíjba vonult, a szlovák bugár-nosztalgia vezérelte médiamunkás hölgyikék folyamatosan keresik, visszasírva a vegyespártot meg a világos lipsi irányvonalat. De vannak, sajnos, a felvidéki (bocsi, szlovákiai) magyar újságírók, jegyzetírók között is, akik keresik a társaságát és szinte isszák a korosodó magyar pártütő fésületlen mondatait.

Az sem sokkal kevésbé visszás, ha valaki hosszan és alaposan szemlézi mondandóját, mert azzal is teret és nyilvánosságot biztosít egy olyan valaki számára, akinek a ténykedését, annak következményeit és magát a személyét is a felvidéki magyarok túlnyomó többsége mielőbb és végleg feledné.

Bugár jobban tette volna, ha hallgat, de jobbnak látta hallattatni a hangját, amihez szívesen asszisztált egy olyan szlovákiai magyar nyelven író sajtótermék, amely fontosnak tartja, hogy a közösségünket évtizedek óta megosztó, a magyarság képviseletét üzleti érdekekre használó politikai „termék” nyilvánosságot kapjon.

A beszélgetés tartalmára itt nem szeretnénk kitérni. Azt, ha valaki nagyon kíváncsi rá, megtalálja az egyre jobban hanyatló Új Szó portálon. A magyarul megjelenő szlovák napilapunk úgy tesz, mintha a felvidéki magyarság csoportos amnéziában szenvedne.

Emlékezzünk egy kicsit vissza Bugár felejthetetlen politikai pályájára.

Bugár Béla neve leginkább 2009-ben lett országos ismertségű, amikor pártütővé vált, és kis csapatával mesterien véghez vitte a jól kidolgozott tervüket. Tettét még Ján Slota is megirigyelné, neki nem sikerült ilyen profi módon megosztani, meggyengíteni a felvidéki magyarságot. Akkoriban már rebeskették a "jó" magyar szerepkörben tetszelgő politikus körül, hogy neve egyenlő a gazdasági lobbi érvényesülésének szándékával. Értékes magyar szívek fogytak el, leamortizálódott a közélet, teljesen hitelét vesztették politikusaink, túl sok időbe telt, amire a választópolgár is tudatosította, hogy a "mindenki Bélája" számára az üzleti érdek előbbre való a magyarság érdekeinek képviseletével szemben.

Itt az ideje beismerni, hogy Bugár Béla és a szűk létszámú csapata 2009-ben politikailag és gazdaságilag a célnak megfelelően tökéletesen kiépített egy új irányt, amibe sikerült integrálnia a választópolgárokat.

A politika perszonalizálódott, ő érthetően és világosan kommunikált, folyékonyan művelte a magyar, illetve a szlovák nyelvet egyaránt. A vegyes ideológia támogatásáért cserébe szlovák oldalon megkapta a kellő mediális teret, amit megfelelően ki is használt. Volt saját, a pártot kiszolgáló magyarul megjelenő médium, napilap, rádió, amit tökéletesen menedzselt egy Barak nevezetű személy. Állt az arc mögött egy főideológus, Hunčík Péter személyében, akinek konkrét elképzelései, tervei, kész programja volt. Volt egy gazdaságért, anyagi háttérért felelős Világi Oszkár, aki pénzt, paripát, fegyvert tolt az akkori narancssárgák alá, és együtt országos lefedettségű szinten kiépítették szervezeteiket, helyi mozgatórugóikat.

A vegyesházasságban élők, az etnikai határ mentén lakók, a nagyobb városok magyarjai, a liberális beállítottságú szlovák polgárok körében és az urbánus rétegnél volt igény a Híd által kommunikáltakra, a szlovák nacionalizmus válaszára, a magyar-szlovák egymás mellett élésre, aminek következménye egy új embertípus, a szlovmagy megalkotása lett.

Nem az integrációt, hanem az asszimilációt segítették elő a szavazóbázis megosztásával. A Híd támogatottsága megalakulásuk óta folyamatosan csökkent, de 10 évig az 5%-os küszöb felett maradt, hiszen 2010-től egészen 2020-ig parlamenti tényező volt.

A maffiakapcslatokkal rendelkező Smerrel és a nyomokban magyargyűlölő SNS-szel a 4 éves kormányzásuk folyamatos botrányainak következtében a 2020-as választásokon mindössze 2,05%-ot tudott elérni a párt, ami akár az utolsó szög is lehetett volna a zátonyra futott önfeladásba úszó hajó koporsójában.

A közelmúlt történéseiből tudjuk, hogy nem így lett.

A Szövetség megalakulásakor néhány levitézlett, különféle ügyektől terhelt figura a platformokon keresztül próbálta befolyását az új pártba átmenteni. Egy éven belül megvalósult a végkifejlet, melytől a Szövetség megalakulása előtt óvaintettünk mindenkit, hogy 

„ahogy egy örömlány nem válik szűzzé, úgy a Most–Híd-asok némelyike tisztességessé.”

Egyes prominens vezetőik számára a közösségi érdek képviselete olyan ismeretlen fogalom, mint Gyurcsány Ferencnek a hazaszeretet, a Most–Híd számára ugyanakkor mentőöv volt a Szövetségben való továbbélés.

„Időnként elfogadok egy-egy sajtófelkérést, de már két éve nem vagyok aktív politikus.” Tavaly januárban ekképpen nyilatkozott közösségünk fáradhatatlan sírásója.

Majd pár hónap leforgása után az országot privatizáló, a balkáni vérengzésekben is szerepet játszó Dzurindával közösködve óriásplakátókról vigyorgott ránk Pozsonytól Királyhelmecig, kereste a nyilvánosságot, mint Rómeó Júliát.

Hogy mivel tudott egy mérhetetlen Dzurinda többet kínálni, mint az egységes magyar etnikai párt, az mindenki számára máig rejtély. A 0,27%-os eredmény bizonyítja, hogy a felvidéki magyar embert nem sikerült meggyőzni a béke helyett az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányok ígéretével, az idegen érdekek kiszolgálásával, magzatgyilkosságok legalizálásával, a deviancia, szexuális kisebbségek jogainak bővítésével.

A teljesen hitelét vesztett Bugár Béla minden kudarca ellenére továbbra is késztetést érez politikai kérdésekben megnyilvánulni. Az idei évet is azzal kezdte, hogy kifejtette véleményét házi médiájában.

A cikkben megjelent önteltsége és színlelt magabiztossága igazán zavaró tényező az olvasó számára. A történelmi tények ismeretében Gyimesi György, a Szövetség politikusa Facebook-bejegyzésében rávilágított a somorjai nyugdíjas bűneinek mosdatására.

A kommenszekcióban megjelent Bugár Béla a maga lekezelő, pökhendi stílusában, ami bicskanyitogatónak bizonyult a választópolgárok szemében is. A politikai ellenfelét próbálta gusztustalan stílusban bemocskolni, ökörnek nevezve, majd személyeskedett, a szavazókat sértegette.

A jelenségről előttünk csak egy portál számolt be, feltételezhetően elkerülte a független-objektív sajtóorágnumok figyelmét, 

vagy a politikus kételyes múltja miatt hallgat a média?

Az ő kormányzásuk ideje alatt divat volt az újságírókkal keményen elbánni. A Kočnerrel találkozgató Bugár kommentjeiből láthattuk, még mindig mennyire nem tetszik neki a kritika.

Azonban bizakodunk, hogy tanult a múlt hibáiból a politikus úr, és nem lesz akkora következménye véleményemnek, mint amilyen az ő kormányzásuk ideje alatt járt az újságíróknak.

Nyitókép: Bumm.sk