LESZ, LESZ, LESZ

Sok mindenhez lehet egy kicsit öreg az ember, de ahhoz, hogy féljen, soha 2025. dec. 17.

Ez a mondat mindannyiunk kedvenc filmje, a Reszkessetek betörők templomi jelenetében hangzik el, amikor Kevin a hólapátos öreg bácsival beszélget a padsorokban. A nagyapa évekkel ezelőtt összeveszett a fiával és azóta nem beszélnek, és fél felhívni a fiát, mert mi van, ha elutasításban lesz része. Inkább titokban jár a templomba és a hátsó padsorokban meghúzódva nézi és hallgatja a kisunokáját a gyermekkórusban. Fél a fiától, és inkább magányosan tölti a karácsonyt. Kevin biztatja, hogy tegyen egy próbát, hiszen mi történhet, rosszabb már nem lehet… „Már megbocsáts, de nem vagy te kicsit öreg ahhoz, hogy félj?” – mondja neki Kevin, mire a válasz egy bibliai bölcsességgel felérő mondat:

Sok mindenhez lehet egy kicsit öreg az ember, de ahhoz, hogy féljen, soha.

Amikor gyermekek vagyunk, félünk a sötéttől, a klotyómanótól, a tanító bácsitól, aztán ahogy növögetünk, félünk az érettségitől, az első randevútól, a munkahelytől. Felnőttként meg félünk attól, hogy készen vagyunk-e a felnőtt életre, a családalapításra. Észre sem vesszük az első ősz hajszálakat és máris félnünk kell a betegségektől, az elmúlástól.

Mindig csak félünk. Egész életünkön át a félelmeinkkel harcolunk.

A félelmeink rengeteg galibát okoznak az életünk során. Vannak olyan félelmek, amelyek örökre belénk égnek, vonszoljuk magunkkal végig, időnként kizuhannak elénk a zsákunkból, hogy újra szembesüljünk velük, de mivel nem tudunk mit kezdeni velük, visszatuszkoljuk azokat a batyunkba és visszük tovább.

Ezek a félelmek egyre nehezebbek, mert a kor haladtával az erőnk fogyóban van, megbetegíti a lelkünket és a testünket ez az egyre nehezedő súly.

Félelmek, traumák, rossz döntések, lelkiismeret-furdalások, vívódások, hazugságok, gyötrődések, - mind-mind mázsás terheink, amelyektől jobb megszabadulni.

Ha összevesztünk a családtagjainkkal, vegyünk erőt és nyújtsunk őszinte békejobbot. Rá fogunk jönni, hogy a kézfogás, az ölelés által egy pillanat alatt könnyebb lesz a félelemzsákunk. A haragtartás megszüntetése, a neheztelés „átlélegzése”, a gyűlölködés befejezése, sorra egymás után könnyítik meg a zsákunkat és szép lassan kiegyenesedik a gerincünk és felszabadul a lelkünk.

Ha így teszünk, - higgyük el, - nekünk máris jobb lesz és nem marad el a másik oldalról sem a gesztus. Ott is megszűnik a félelem, a rossz érzés, és majd fokozatosan előkerül a szeretet is.

Nem tudok mást javasolni, mint, hogy: mély levegő, kifúj, megcsinál! Higgyétek el működik.

A világunkban is rengeteg a félelem, a tapintható feszültség. Maholnap karácsony és mi két bevásárlás között egymást felrobbantó katonákat nézünk gépiesen a mobilunkon, a kasszagépre várva a sorban…ez nem normális! Félünk, de igyekszünk eltolni magunktól ezeket a borzalmakat, holott szinte karnyújtásnyira történik mindez tőlünk.

Van, amikor egy közösség, egy nemzet együtt kell, hogy legyőzze a kollektív félelmeit és együtt kell, hogy kiálljon a félelmei megszüntetéséért.

Mi, felvidéki magyarok sokszor kerülünk kettős elnyomásba, most is több oldalról érezzük a támadásokat és van is okunk emiatt félni. Egyszerre vagyunk „háborús bűnösök” a gyűlölködők szemében és egyszerre vagyunk háborúellenes, békepártiak a háborún nyerészkedők szemében.

Nehéz így karácsonyoznunk. Régen volt ennyi feszültség a levegőben, amikor a csillagszóró illatát elnyomja a puskapor szaga.

Nos, éppen azért kell békében lennünk egymással a családon belül, mert lehet, hogy holnap már késő lesz kibékülnünk, mert már nem lesz rá időnk…

Éppen ezért kell most összefognunk és tennünk a háború ellen, mert lehet, hogy holnap már nem lesz lehetőségünk meggátolni a rombolást minálunk is!

Soha nem volt még az életünkben ennyire fontos a félelem legyőzése, valamint a szeretet és a béke.

Soha nem volt még ennyire jelentősége az ünnepi jókívánságainknak.

Béke szálljon minden házra, kis családra, nagy családra!

Békés karácsonyt, békét és egymás szerető emberek!