7832

Személyes beszámoló a csíksomlyói búcsúból 2022. jún. 8.

A magyar kereszténység legnagyobb határon túli összejövetele a csíksomlyói búcsú, melyre minden évben egyre több magyar megy.

A csíksomlyói búcsú története 1567-ben kezdődött. A székelyek katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. 

Mélyen vallásos katolikusként fontosnak tartom kihangsúlyozni a zarándoklat történetét, amihez muszáj visszarepülni egészen János Zsigmond erdélyi fejedelem idejéig. A sziklaszilárd katolikus hitükben rendíthetetlen székely testvéreink, ha akkoriban nem védik az életük árán hitüket, akkor ma nem beszélhetnénk búcsújáró összmagyarságról. 

A katolikus hitben nevelkedett fejedelem református hitre tért, halála előtt pedig az unitárius vallás és a szentháromság-tagadás hívévé vált. A csíki, gyergyói lakosok megharcoltak a fejedelem vezette hittérítő sereggel szemben. Megsegítette a helyi lakosokat Babba Mária közbenjárása, akihez a csíksomlyói templomban a gyerekek, asszonyok imádkoztak.  Minden igaz magyar embernek élete során legalább egyszer el kell zarándokolni a csíksomlyói búcsúba, katolikusként pedig hálából kötelező. Teljes szívemből kívánom mindenkinek, hogy érezze át, amit én átéreztem.

A vonatút

Csütörtökön 4:00-kor csörgött az ébresztő órám, majd hajnalban több száz zarándokkal indult útnak a Boldogasszony Zarándokvonat a Keleti pályaudvarról.

A vonaton generációk találkoztak, de jelentős túlsúlyban voltak a fiatalok, akik nélkül nincs magyar jövő. A 16 órás út során volt, aki végig imádkozott. Volt, aki az imádságokat kártya játékokkal megszakította. Volt, aki csak jóízűen bámult kifelé az ablakon át, és voltunk, akik az elmélyülést megszakítottuk hosszabb-rövidebb időre, és csoportosan futballt néztünk, és finom csapolt sör mellett mély hitvitákat vívtunk. És ez így volt szép, így volt jó. Aztán pedig az az érzés amikor Kolozsvárra, majd Marosvásárhelyre beérkezett a vonat, egyszerűen leírhatatlanná vált. Mindenhol székelyekkel teli peron fogadott éljenzéssel, virágokkal, finomsággal, és a himnuszokkal. “Gyertek bátran máskor is, mert ide haza jösztök!” kiáltották a zakatoló vonat után.

Székelyföld lélegzetelállító látványára a vonaton mindenki csak azt hajtogatta, hazaértünk. És tényleg. Az emberek integettek, odaszaladtak a vasútállomáson három percre szót váltani, “Tessék, ezt, tedd el!” – és már nyomták a kezembe az finomságokkal megpakolt élelmiszerrel teli táskát. Egy idős néni megígértette velem, hogy jövőre is jöjjek, mert ha őt a Teremtő megsegíti biztosan várni fog, és ezt az ízes palóc kiejtésű A betűt hallani akarja még élete során.

Este kilencre érkeztünk meg Borzontba, a szálláshelyünkre. Koszosan, izzadtan, fáradtan, mögöttünk olyan élményekkel és beszélgetésekkel, amiket hosszú hetekig tart majd feldolgozni. Megéri-e tizenhat órát utazni? De még mennyire!

A búcsú

A zarándokvonat ezernél is több utasát már kora reggel szállította Csíkszeredába. “Senki ne feledje, a visszaindulás este hétkor lesz, és a vonat nem vár!” - hangzott el a figyelmeztető többször is. Nem csoda, hiszen Csíkszeredában percek alatt a mi pár száz fős társaságunk több ezerre, majd százezrekre duzzadt. A vonuló tömegben sokasodtak a templomzászlók, nemzeti zászlók, az árusok az út mentén és biztos, hogy legalább egy ismerősbe belefutott az ember. Kézfogás, puszi, aztán rohantunk is tovább! Hiszen akkora tömeg volt, hogy ha leálltál a cipődet bekötni, már elvesztetted a csoportodat.

A katolikusok kegyhelyekre történő zarándoklatát búcsújárásnak nevezik. A búcsújáró helyeken pedig vagy valamilyen szent tárgy található, vagy a zarándokhely maga szent. Magának a zarándoklatnak több célja lehet: hálaadás, bűnért vezeklés, fohászkodás, közösséghez tartozás élményének megélése. Ehhez jön még a népszokás, a falusi sokadalom, árusokkal, vendéglátással, játékokkal.

Mindez vegyül a csíksomlyói búcsúban.

Az viszont biztos, hogy a keresztény felekezeteken átívelő csíksomlyói búcsú ma már a magyarság kiemelkedő közösségi eseményeként a nemzet összetartozását fejezi ki. Számomra egyben a keresztény székelyek hithez való ragaszkodásnak győzelmi emlékünnepe, és Mária felé kifejezett tiszteletet jelenti.  Bár azt tapasztaltam, hogy mindenkinek mást jelentett az ittlét. Van, aki hisz Istenben és van, aki nem. Van, aki tiszteli Máriát, és van, aki csak tiszteletben tartja. Van, aki a hite miatt ment, de voltak reformátusok, evangélikusok, görögkatolikusok, és egyéb felekezethez tartozó személyek is. De mégis, bárhogyan, bárhonnan jön az ember, azt érzi: otthon van.

Az, hogy az összetartozást ily módon megélhetjük, az Isten áldása a magyarnak, és köszönet a katolikusoknak. A tényeket tudni, a helyzetről véleménnyel lenni kötelességünk. Mindezt gondozni, továbbadni a mi felelősségünk, amire nagyobb szükségünk van a mai progresszív világban, mint valaha.