ZSÍR

Szeptember: a szabadság vége, a leckék kezdete 2025. szept. 1.

Na, gyerekek, vége a jó világnak! A nyár utolsó görögdinnyéje is elfogyott, a strandpapucs a szekrény mélyére került, a szülők sóhaja pedig felhangzott országszerte: „Végre visszatér a rend az életünkbe!” Mert bizony eljött a szeptember, és vele együtt az iskolakezdés, ami valakinek rémálom, másnak pedig egy kisebbfajta megváltás.

A diákok arcán egyértelmű a szomorúság: ki az, aki szívesebben ül padban, mint focizik a grundon, vagy görnyed a matek fölött, ahelyett hogy sorozatot nézne? A szülők közül azonban sokan pezsgőt bontanak, hiszen véget ér a nyári logisztikai rémálom, amikor a gyereket naponta kellett szórakoztatni, etetni, felügyelni, nehogy elunja az életet. Most majd az iskola gondoskodik erről, persze nem ingyen, hiszen a tanszerek árát látva könny szökik a szülő szemébe.

Az iskolakezdés tehát olyan, mint a politikai kampány: nagy reményekkel indul, de gyorsan rájövünk, hogy a valóság szembe jön velünk. A tanár bizakodva nézi a gyereket: „Na, idén biztos tanulni fogsz!” – a gyerek meg ugyanazzal a lelkesedéssel válaszol, mint a szavazó a választási ígéretekre: „No biztos, tanár úr, majd úgy lesz, ahogy azt maga elképzeli…”

De valljuk be őszintén: az iskola nélkül nem sokra mennénk. Ott tanulunk meg számolni, írni, olvasni – meg persze ott éljük át az első barátságokat, szerelmeket, puskázásokat és bukásokat. Az életnek van egy sajátos humora: az iskolában mindenki szabadulni akar, felnőttként meg néha visszasírjuk a gondtalan diákéveket.

Szóval induljon hát a tanév! Legyen kevesebb bukás, több mosoly, és ha lehet, az iskolakonyhákon is valami olyat főzzenek, amit emberi fogyasztásra szántak.

És ha minden kötél szakad, jusson eszünkbe: a következő nyári szünet már csak tíz hónap múlva kezdődik.