LIBERNYÁKULUM

Szivárványos térfoglalás Debrecenben – Mi a család oldalán állunk 2025. máj. 7.

A hétvégén Debrecenben ismét világossá vált, hogyan próbálja egy szűk, politikailag túlfűtött réteg rákényszeríteni a többségi társadalomra a saját világnézeti kísérleteit. 

A Momentum Mozgalom szivárványos zászlóval vonult a városháza elé. Nem tiszteletet kérve, hanem demonstrálva, provokálva, zászlót tűzve. 

Az eset során egy fociszurkoló – a balliberális újságok szerint indulatosan, de a realitás talaján maradva jogos felháborodással – közbelépett, és megakadályozta, hogy a zászló kihelyezése a városháza épületére zavartalanul megtörténjen. Ez lett a Momentum számára a nap „drámai csúcspontja”. Nem az, hogy újra és újra a társadalmi többség értékrendjét próbálják megkerülni és agresszívan lenyomni az emberek torkán, hanem az, hogy valaki nemet mondott erre a gusztustalan megmozdulásukra. 

Az LMBTQ-zászló nem semleges jelkép. Nem egyszerűen egy színes textil, hanem egy ideológiai deklaráció, ami a hagyományos családmodell, a nemzeti identitás, sőt, a keresztény kulturális alapok tagadását hordozza. 

Az, hogy valaki ezt egy városháza falára akarja erőltetni, nem a toleranciáról szól, hanem a kulturális térfoglalás újabb állomása ez.

És miközben Budapesten és más nagyvárosokban liberálisék ezrei tapsolnak ezekhez az akciókhoz, mi, a Felvidéken élők, határozottan kijelentjük: ebből aztán nem kérünk.

Nálunk a közösség, a család, a gyökerek, a tisztelet és az önazonosság nem eldobható fogalmak, hanem mindennapi valóság. Nem ideológiai játékszerek, nem kampányeszközök, és főleg nem politikai performanszok díszletei.

A Momentum azt írja, hogy „senki nem állíthatja meg őket”, amikor kisebbségi jogokról van szó. De valójában nem a jogokról, hanem a kulturális térhódításról, az értékrendek radikális újraértelmezéséről beszélünk. Minden ilyen zászló mögött ott feszül a kérdés: miért kell a többségi társadalmat folyamatosan provokálni, megosztani, megcímkézni?

Itt az ideje visszatérni a valódi társadalmi párbeszédhez. Olyanhoz, amelyben nem a leghangosabb kisebbség diktál, hanem amelyben a csendes többség, a családok, a tanárok, a hívők, a kétkezi dolgozók is beleszólhat abba, milyen jövőt szeretnénk. 

A Felvidéken mi ebben hiszünk. És minden szivárványos performansz dacára: nem kérünk a megosztásból, a provokációból és a nemzeti értékeink relativizálásából.