RIA-RIA

Szurkolói humor 2024. júl. 2.

Amikor a meccs utáni napon megláttam a képen szereplő kétrudas zászlót, eléggé szégyelltem magam a gyártó helyett. Butaságnak tartom egy európai nemzet hagyományos viseletének kigúnyolását. A konzervativizmus, a hagyományőrzés híve vagyok, a nemzetállamok szuverenitásának az elkötelezője. Ráadásul a skótok a barátságosságukat, rokonszenvüket mutatták egész EB ideje alatt, és a történelmünk során sem volt a két nép között véres háború, de még komolyabb konfliktus sem.

A sportot rühellő liberálisok megbotránkoztak a humornak szánt táblán. Bevallom, elsőre nekem sem tetszett, hogy más népek történetéből, kultúrájából gúnyt űznek egyesek. A független-objektív média legtöbb esetben minden szurkolót kollektíven elítél, és ezt persze megtette most is. Bunkóztak, tudatlanoztak, náciztak, mélymagyaroztak mindenkit, aki nem háborodott fel a vicces gyártmányon, miszerint szoknyát csak a nők hordanak. 

Becsülendő dolog, hogy a skótok a modern világunkban is ragaszkodnak néhány, a nemzeti identitásukat meghatározó kellékhez az életükben. Nálunk még a nemzeti érzelműek is elmosolyognak, ha valaki tarsolyt visel, de tátott szájjal bámultak volna arra is, ha karikás ostorral, vagy kurtaszoknyás népviseletben vonultak volna a stadion felé. Igaz, mi a nyelvünket megőriztük, de a népviseleti hagyományainkat csak jeles napokon vesszük elő a szekrény mélyéről. 

Fociszurkolóként azonban azt tudni kell, hogy amióta nagy szurkolótáborral rendelkező rivális csapatok összecsapnak egymással, azóta jelen van a pályán és a lelátón a humor, a „froclizás”, egymás gúnyolása. Ez nem magyar sajátosság, a világ minden egyes stadionjában így van, még az ún. haladó nyugaton is. 

A táborok humoros kórusokkal és vicces kiírásokkal, transzparensekkel üzennek egymásnak, felnagyítva a másik vélt gyengeségeit, ezzel is egyfajta demoralizáló hatást kiváltva az ellenfél szurkolóiból. Vagy csak egy jó mosolyt, mint amit az olyan transzparensek okozhattak, mint a „Schnitzel better than baguette” az osztrák–francia meccsen. Ebből a verzióból aztán tucatnyi készült a csoportkör alatt, köztük több olyan is, ami a gulyáslevessel vagy a pálinkával szemben fogalmazott meg egyértelműen buta állításokat a fondue, a sör és a whiskey javára. Nonszensz, hiszen mindenki tudja, hogy „a jó magyar pálinkának nincsen párja”!

A történetnek lehet egy másik oldala is. Mivel Magyarország kormány híres a tradíciók védelméről, a hagyományos családi modell melletti kiállásról, ahol az apa csak férfi, az anya pedig nő, aki szoknyát hord. 

Az utóbbi időben mindig a magyarok elleni mérkőzésen fejtették ki politikai véleményüket az ellenfelek. Az angolok térdeltek, a németek szivárványos zászlókkal tömték ki a stadiont, mások pedig kifütyülték nemzeti imádságunkat, a himnuszt. 

De ebben az esetben nem gondolom, hogy az alkotók sértésnek szánták volna az üzenetet. 

A magyar szurkolók csak simán ironizálni, humorizálni, az ellenfelet egy picit  bosszantani szerették volna. Ahogy teszik a lelátókon generációkon átívelve több mint egy évszázada a világ minden részén.

És ez így van jól!