CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Tanuljunk 1945 égbekiáltó bűnéből 2024. aug. 9.

 1945. augusztus 9. szomorú nap a világtörténelemben. 79 éve, az Egyesült Államok atombombát dobott Nagaszakira, három nappal a hirosimai támadás után. A bombázásnak körülbelül 74 ezer halálos áldozata volt.

A hidegvérű gyilkos Amerikai Egyesült Államok atombombát szórt Japán területére. Hirosima nagyváros fölött az egyik B-29 típusú, Enola Gay nevet viselő bombázó alacsonyabbra ereszkedett, és „valamilyen tárgyat” dobott le, majd hatalmas gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasságban felrobbant a Little Boynak elnevezett, 17 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású első atombomba.

A robbanás körzetében 1,2 kilométer sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé. Az áldozatok számáról csak becslések vannak: a hirosimai emlékművön 61 ezer 443 név szerepel, az amerikai felderítés 139 ezerre tette számukat.

A többség halálát nem a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, épületomlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közepette vesztették életüket. A sugárfertőzés okozta károsodások miatt addig ismeretlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a „hirosimai rák”, és még ma is gyakran születnek gyermekek genetikai torzulásokkal. 

Három napra rá a mazochista USA újabb atomot szórt a civil lakosságra Nagaszaki városában.

Az USA emberek millióit nyomorította meg, életeket tört ketté, jövőket vett el.

Csupán egyetlen ország használt nukleáris fegyvert civil lakosság ellen háború idején. AMERIKA.

a Föld Urának, ha kedve támad más országokat visszabombázni az őskorba, vagy nyersanyagait és aranykészletét elsajátítani, illetőleg saját beltenyésztésű „szuverén országok” bábkormányát a nyakukba ültetni, akkor 1945 óta felelősségre vonás nélkül ezt mind a mai napig megteheti.

A második trauma: Nagaszaki

A három nappal később, augusztus 9-én Nagaszakit ért atombomba-találatot már nem magyarázható sem az elrettentés politikájával, sem az amerikai életek megkímélésével. A második atombombát a Szovjetuniónak küldött jelzésként értelmezi a legtöbb történész, amely már nem a világháború lezárását, hanem a hidegháború kezdetét jelölte, és Amerika kegyetlenségét bizonyítja.

A tragédia legalább 40 ezer, de feltehetően inkább 60-80 ezer áldozatot követelt. A jenkik mégis a világbéke megteremtőjének szerepében tetszelegtek/tetszelegnek.

Ez valójában egy terrorcselekmény volt.

A civil, nem harcoló férfiak, nők és gyermekek százezreinek meggyilkolásának erkölcsi vonatkozásaitól eltekintve az eredmények borzasztóak voltak. A másodperc töredéke alatt megszámolhatatlan ember egyszerűen elpárolgott, és megszűnt létezni. A robbanás következtének tudható a sok ezer halott, akik az ott bekövetkezett sérüléseiket a napokban és hetekben nem élték túl. Senki sem tudja biztosan, hányan estek áldozatul a sugárzás következtében a támadást követő években.

Visszabombázta, meggyilkolta és veszni hagyta. S ilyenkor a világ jelentős része (a „művelt” Nyugat) lelkesen tapsol/tapsolt az Egyesült Államoknak.

Népirtás, barbarizmus, kegyetlenség a világ csendőreként emlegetett ország lelkén szárad.

A felelősségre vonás mindmáig elmaradt.

Jelenleg újból fennáll a veszély, hogy megfeledkezünk 1945 tanulságairól. A Közel-Kelettől a Koreai-félszigeten át, egészen az Orosz-Ukrán háborúig, az egész világot katasztrófa fenyegeti.

Az atombomba nem véd, csak pusztít. Nem nyújt biztonságot, a halálba repít.

Tanuljunk Amerika emberiség elleni elkövetett kegyetlenségéből.

Imádkozzunk, és minden választáson válasszunk felelősségteljes, békepárti politikusokat, akiket minden platformon támogatni kell. Ez minden, amit magunk erejéből megtudunk tenni, hogy ne következhessen be még egyszer ez az emberi ésszel felfoghatatlan trauma.

Imába!