LESZ, LESZ, LESZ

Törvényt a nem kívánt telepesek ellen! 2025. nov. 12.

Magyarországon a helyi önazonosság védelméről szóló, 2025. évi XLVIII. törvény egy július 1-jén hatályba lépett jogszabály, amely lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy a településükön megvalósuló nagymértékű betelepülés és ingatlanvásárlás ellen jogi eszközökkel lépjenek fel. A cél a helyi közösségek önazonosságának, hagyományainak és társadalmi rendjének védelme. A törvény jogi keretet biztosít olyan eszközök bevezetéséhez, mint a lakcím létesítésének korlátozása, a betelepülési hozzájárulás, a személyes meghallgatás vagy az önkormányzatok elővásárlási jogának gyakorlása.

A településeknek elégséges törvényi hatáskört ad arra, hogy a saját uraik legyenek a szülőföldjükön, ugyanis van, ahol a büntetlenség, van, ahol a „jóhíre” (illetve a rosszhíre), van, ahol a magyar nyelv társalgási szintű gyakorlása (hoppá!), vagy pedig a stabil alkalmazotti viszony a feltétele az állandó lakhely jóváhagyásának.

Na akkor ezt most fordítsuk le a mi, felvidéki viszonyainkra.

Tegyük fel, hogy létezik egy ehhez hasonló törvény Szlovákiában és a mi erőnk, a helyi önkormányzatok a polgármestereinkkel az élen úgy döntenek, hogy feltételként szabják a magyar nyelv használatát társalgási szinten (mielőtt valaki azzal replikázna, hogy de akkor ugyanezt megtehetik a szlovák többségű településeken is a szlovák többségű önkormányzatok, nos, semmi gond, hiszen az itt élő magyarok beszélnek szlovákul), hogy megőrizzék a településük eredeti, történelmi szerkezetét a lakosság összetétele esetében is, azaz ne torzuljanak a nemzetiségi arányok. Bár már most késő lenne ilyen törvényi rendelkezés, hiszen az elmúlt 35 évben sok településen drámai, de inkább tragikus módon történtek változások.

Képzeljük el, hogy egy 1300-ban létrejött nógrádi, gömöri, stb. faluban 1265 évig túlnyomó többségben a magyarok alkották a közösséget és az utóbbi 35 évben 20-30-40%-kal csökkent a magyar, és ugyanennyivel emelkedett a szlovák lakosság aránya.

Képzeljük el, hogy a falvaink 1265 évig őrizték, hogy a falujuk magyar maradjon és most, 35 év alatt ez elveszett. Mindehhez elég volt 35 év egy olyan rendszerben, amely állítólag a modern civilizáció csúcsa és büszkesége, meg a legtöbb, mit alkothatott az emberiség.

Ebben a „tökéletes rendszerben” nekünk 35 év alatt szinte kampec lett!

Máshol ezt genocídiumnak nevezik, nálunk meg úgy viselkedünk, hogy „hát ez van…”!

A legszebb a történetben, hogy sok esetben a mi „erőnk”, a helyi polgármester meg a képviselők hagyták (sőt, tevékenyen részt vettek benne!), hogy befektetők utcákat nyissanak bárkinek, hagyták, hogy megszűnjenek a magyar oktatási intézményeink, szlovák papokat ültessenek a parókiákba a püspökök, elsorvadjon a magyar civil aktivitás.

Nem kapaszkodtunk össze, hogy megvédjük önmagunkat. Hagytuk megölni magunkat.

Milyen közösség az, amelyik még az ösztönös önvédelemre sem képes?

Milyen közösség vagyunk mi itt a Felvidéken?!

Képesek vagyunk mi szembenézni ezekkel a súlyos tényekkel?

Képesek vagyunk egyáltalán felfogni, hogy mi történik velünk?!

Tudom, hiszen benne voltam polgármesterként, fapados politikusként, hogy sok esetben lehetetlen volt meggátolni a fiatalok elvándorlását a jobb megélhetés reményében, megoldani a magyar gyermekáldás kérdését, a kihalást, a vasúti szárnyvonalak megszüntetését, a buszjáratok csökkentését, a háziorvosok beköltözését a városokba stb. stb., mert ezek a folyamatok „felsőbb hatalmak” által lettek ránk erőszakolva, de talán egy ilyen törvénnyel meg lehetne állítani az asszimilációt, vagy legalább lassítani, bár a lassú halál talán még fájdalmasabb…

A múltbéli dolgokon való rágódásban profik vagyunk, de a jövőnket tervezni, hosszútávú koncepció alapján, nos az nem az erősségünk.

Rosszul állunk, és az első lépés az újratervezéshez az, ha ezt elismerjük és akkor innen indulhatunk előre.

Feltéve, ha akarunk előre indulni. A Magyar Szövetség kongresszust tervez ezekben a témákban. Jó lenne tevékeny magyar önkormányzatokat látnunk a párt körül a fenti témákban, és akkor van remény…