MAGYAR KÁRTYA

Trianont ünnepelni nem vélemény, ez hazaárulás 2025. jún. 6.

Válasz Dániel Péter gyalázatos kijelentésére

Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján Dániel Péter, egy magyar állampolgár – aki önként hagyta el hazáját – a következő kijelentésekkel gyalázta meg a magyarság egyik legfájdalmasabb történelmi tragédiáját:

„Trianon jogos, korrekt és jó döntés volt. Köszönet és tisztelet érte az ANTANT hatalmaknak!”
„A kisantant utódállamainak gratulálok!”

Ez nem egyszerű provokáció. Nem csupán ízléstelen véleménynyilvánítás. Ez hazaárulás. Morálisan, nemzetileg és emberileg.

Trianon: egy nemzet szétverése

Trianonban nem pusztán területeket veszített Magyarország. Hanem saját testének kétharmadát vágták le egy tollvonással, elcsatolva:

• a vasúthálózat többségét,

• a nyersanyagok és termőföldek jelentős részét,

• az ipari központokat,

• az erdők, bányák és energiahordozók tömegét,

• hárommillió magyart, akik egy pillanat alatt idegen országokban találták magukat – sokszor minden joguktól megfosztva.

Az ezt követő évtizedekben kegyetlen etnikai tisztogatások, kitelepítések, asszimilációs kényszerek sújtották a határon kívül rekedt magyarokat.

Aki erre azt mondja, hogy „jogos és korrekt”, az nemcsak nem ismeri a történelmet – hanem szándékosan árulja el saját népét.

Gazdasági és kulturális pusztítás

Trianon megbénította az ország vérkeringését:

• az ország ipara szétesett,

• gazdasági kapcsolatok szakadtak meg,

• több ezer iskola, templom, intézmény került idegen kézbe vagy zárt be végleg,

• a magyar kultúra határon túlra szorult és üldözötté vált.

Ez a „jó döntés”, amit Dániel Péter ünnepel, generációk millióinak életét keserítette meg. Egy egész nemzet vérzett el, miközben a világ cinikusan hátat fordított.

Aki ünnepli Trianont, az a magyar nemzet ellensége

Dániel Péter ezzel a kijelentéssel nyíltan szembefordult a magyar nemzeti közösséggel. Nem bírálatot fogalmazott meg, nem építő vitát kezdeményezett – gyalázta a magyar történelmet, az áldozatokat, az elcsatolt területeken élő magyarokat, és mindenkit, akinek számít ez a nemzet.

Ez nem egyszerűen „szégyen”. Ez árulás. Egy történelmi sebre gúnyos mosollyal sót hinteni nem véleménynyilvánítás – ez háborús tett a saját múltunk ellen.

Az igazi gyávaság: a saját nemzet elárulása

Trianon máig fáj. Nem azért, mert háborút akarunk vagy revíziót, hanem mert igazságot és tiszteletet várunk azoknak, akiket szétszakított ez a békediktátum. Az ilyen kijelentések, mint Dániel Péteré, még jobban megerősítenek minket abban, hogy a nemzeti összetartozásért folytatott küzdelmünk jogos, erkölcsös és szükséges.

Nem az a hős, aki külföldről köpködi saját hazáját. Hanem az, aki itthon marad, emlékezik, épít, küzd – és sosem felejti el:

Trianon nem lezárt ügy. Trianon él. És mi is élünk. Mert nem lehet térképen átvágni azt, ami lelkekben és vérben összetartozik.