MAGYAR KÁRTYA

Újabb felvidéki sikerkovácsot sajátított ki a szlovák média: Borbély Balázsból is „szlovák edző” lett, ráadásul a nevét sem tudják leírni 2026. máj. 19.

Alig telt el néhány nap azóta, hogy beszámoltunk Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzőjének esetéről, akit a szlovák fősodratú média hirtelen „sikeres szlovákként” kezdett ünnepelni, amint a Slovan Bratislava kispadjával hozták hírbe. Úgy tűnik, a pozsonyi recept futószalagon gyártja a hasonló történeteket: most éppen Borbély Balázs, a bajnoki címet szerző Győri ETO vezetőedzője került a szlovák sportsajtó célkeresztjébe.

A forgatókönyv szinte hajszálpontosan ugyanaz, a skizofrén állapot pedig újabb szintet lépett. Miután Borbély Balázs bajnoki címig vezette a Győrt a magyar élvonalban – a záró 33. fordulóban a Kisvárda otthonában aratott 1:0-s győzelemmel, egy ponttal megelőzve a második Ferencvárost –, a szlovák sportsajtó azonnal szalagcímben hirdette: „Slovenský tréner Borbély doviedol Győr k maďarskému titulu” (Borbély szlovák edző magyar bajnoki címig vezette a Győrt). A sportcsatorna (Šport STVR) a közösségi oldalán már nagybetűkkel kürtölte világgá, hogy „BALÁSZ BORBÉLY OVLÁDOL MAĎARSKÚ LIGU” (Borbély Balázs uralma alá hajtotta a magyar ligát), kiemelve, hogy a csapat kapusa, Samuel Petráš is a magasba emelhette a trófeát a Győr történetének ötödik, 13 év után megszerzett bajnoki címe után.

A dolog szépséghibája azonban nemcsak a hirtelen jött, kisajátító büszkeségben rejlik, hanem abban a döbbenetes szakmai igénytelenségben is, amivel a szlovák fősodratú média a felvidéki magyarok felé fordul. A nagy büszkélkedés közepette ugyanis még az edző nevét sem sikerült helyesen leírniuk: a grafikákon és a szövegekben makacsul a „Balász” keresztnév szerepel a „Balázs” helyett, a szlovák ragozást pedig teljesen elhibázva „Borbélyho”-ként használják a nyelvtanilag és fonetikailag helyesebb „Borbélya” helyett.

Ez a felületes és képmutató hozzáállás az olvasóknak is azonnal szemet szúrt, a bejegyzés alatti kommentszekciót pedig elárasztották a felháborodott, a hazai közeg képmutatására rámutató reakciók. A hozzászólók tűpontosan világítottak rá a helyzet fonákságára:

„Az újságíró egy idióta, még az edző nevét sem képes rendesen leírni. Borbély Balázs szlovák állampolgár, de magyar nemzetiségű. Szomorú, hogy még az állami médiában sem tudják helyesen leírni a neveket. Balázs, nem Balász, és nem Borbélyho, hanem Borbélya. Szlovák állampolgár. Nem szlovák. Ő magyar nemzetiségű” – tette tisztába a tényeket az egyik hozzászóló.

Egy másik kommentelő a mélyebb, mindennapi társadalmi reflexekre és a látens idegengyűlöletre mutatott rá: „Különös, hogy amikor valaki Szlovákiából származik, de magyar nemzetiségű, és nyer valamit, egyből szlovákot csináltok belőle. Most hirtelen nem zavarja a szlovákokat, hogy magyar? Még a nevét sem tudjátok helyesen leírni. Most büszkék vagytok a magyarra, szlovákok? Most miért nem azt kiabáljátok, hogy 'üssd a magyart a fejbe'? Ez szégyen rátok nézve.”

Volt, aki röviden és velősen foglalta össze a pozsonyi kisajátítási kísérlet abszurditását: „Ő pont annyira szlovák... mint amennyire Fico magyar.”

A jelenség tehát ugyanaz, mint Hornyák Zsolt esetében: amíg a háttérben, csendben dolgozol, legfeljebb a lebecsülés vagy a teljes mellőzés jár, de amint történelmi sikert érsz el a határon túl, a szlovák fősodratú média azonnal rátenyerel az eredményre, és saját sikereként tálalja a világnak. 

Azonban az, hogy még a nevét sem képesek helyesen leírni annak, akinek a dicsőségében sütkérezni akarnak, hűen tükrözi, mennyire felszínes és álságos ez a hirtelen jött elismerés. A szlovák médiának pedig a hangzatos kisajátítás helyett talán először az alapvető tiszteletet és a helyesírást kellene elsajátítania.