LIBERNYÁKULUM

Undorító Facebook-diktatúra 2025. jan. 10.

Kevés szánalmasabb dolog van a liberális véleménydiktatúra világában, mint a konzervatív médiumok cenzúrázása. Valamiért Zuckerberg és a cége úgy érzi, felhatalmazva lettek azt eldönteni, mi a jó és mi a rossz. A Nyugat képmutatása határtalan. A progresszív tech-óriás a hozzá közel állóknak sokkal szívesebben biztosít felületet, a neki nem tetsző gondolkodókat probléma nélkül letilt az önmagát hatalmi ágazatnak képzelő közösségi média-felülen.

Így történt a Piros7.es Facebook-oldalával is

Megjelenésünk óta a Facebook folyamatosan letekerte oldalunk elérhetőségét, így nagyon sokszor szemmel láthatóan drasztikusan visszaesett az oldal megjelenése a közösségi médiában.

Bezzeg a megalakulásakor a Facebook azzal a céllal hirdette önmagát, hogy eljut a legkisebbekhez, a legszegényebbekhez is, és demokratizálja a világot. 

Az igazság azonban sokkal sötétebb. A techóriások a valós életben felzabálják a körülöttük lévő univerzumot.

Tetszik vagy sem, az életünk meghatározó részévé vált ez az internetes felület: a politika, a közélet terepe lett néhány év alatt. Mára eljutottunk oda, hogy a minőségi sajtó is ezen a platformon találja meg leginkább az olvasóit. Ehhez próbáltunk alkalmazkodni.

A Facebook nem titkolt célja, hogy a felhasználók lehetőleg minél hosszabb időt töltsenek el a felületen.  A közösségi hálózatok, közülük is különösen a Facebook, belépnek az emberek mindennapi életébe. A közösségi média ennélfogva tudatot formál, egészen pontosan: a közösségi média révén annak felhasználói nap mint nap formálják saját közösségi tudatukat. 

Ezért veszélyes, ha az embernek, egészen kicsi kortól csak családellenes, bevándorláspárti, meleg-lobbi cikkeket, videókat, propagandát dob majd fel, és elérhetetlenné teszik a keresztény, hazafias, hagyományos, polgári, népi tartalmakat, hiába is görget az ember.

Kialakulhat ezáltal egy irreális világnézeti kép. Igyekeznek mindent megtenni, hogy az ember véleménybuborékban éljen, és teljesen elvessze józan ítélőképességét. 

A Szilícium-völgy nagyvállalatai tudatosan cenzúrázzák a jobboldali, konzervatív tartalmakat,

és az Egyesült Államokban a demokrata félnek (lásd: Donald Trump 2019-es letiltása), Európában pedig a baloldali és liberális üzeneteknek kedveznek.

Néhány éve a ma7.sk portál arról tudósított, hogy a Facebook letekerte oldaluk elérhetőségét, majd törölték a cenzúra fura urai. 

Most ugyanez történt mivelünk is.

Emlékezzünk vissza, hogy az anyaországi Megafon egyik tagját, Deák Dánielt is letiltotta a Facebook. Nem először döntenek valahol, valakik úgy, hogy megbüntetnek bennünket. Érte már nemzetközi hekkertámadás a Fidesz honlapját. A Mi Hazánk elnémítása után a kormánypártra is sor került. Az időzítés sem volt véletlen. Az utóbbi időben a jobboldali tartalmak véletlenszerűen állandó jelleggel a cenzúra áldozatai, ugyanis sok esetben akadályozzák, olykor kifejezetten megtagadják azok hirdetéseinek közzétételét (lásd: a magyarországi 2019-es önkormányzati választások), és mondvacsinált okokra hivatkozva tiltanak le jobboldali újságírókat (lásd: Laura Loomer), vagy éppen bevándorlásellenes tartalmakat törölnek, amivel értelemszerűen politikai szerepet vállalnak.

Az előbb említettek már a biztos jelei annak, hogy hatalmuk túl nagyra nőtt. Ma már nem valamelyik nagyhatalom törekszik világuralomra, hanem magáncégek akarják megvalósítani azt. 

Ne legyenek illúzióink, nem változik ez majd a jövőben sem. A kérdés csupán az, hogy hagynak-e kiskapukat az őáltaluk irányított felületeken.

Hazánktól eltekintve világszinten ember legyen a talpán, aki egyrészt nyomon tudja követni a legújabb és legfelkapottabb platformokat, ugyanakkor még arra is van ideje, hogy egyiken-másikon tevékenyen fent is legyen. Itt gondolok az Instagramra, Snapchatre, és a különböző „kistesókra”. 

Nyilván a 21. század első negyedében megkerülhetetlen a platform, nekünk, felhasználóknak kell idomulnunk az ő játékszabályaihoz, de el kell fogadnunk mindent, amit a közösségi média ránk erőltet, amiről egyébként mind tudjuk, érezzük, hogy nincs rendben? A válasz egy határozott nem.

Lassan úgy érzem nem fogunk tudni egyenlő, igazságos harcot vívni ahol az álláspontunkat érvekkel alátámasztva mondhatnánk el.  

Amíg lehet, addig kell felemelnünk a hangunk a véleményszabadság nyilvánítása mellett, az egyébként liberálisok által kiharcolt alapvető emberi érték mellett, mindent a szólásszabadságért, egy élhető demokráciáért. 

Álljunk bele a vitákba, érveljünk és főleg: ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, és hülyének nézni.