MAGYAR KÁRTYA

Uszításból vizsgáznak a soviniszták: Dunaszerdahely után Rimaszombatot és Komáromot célozza a szlovák szélsőjobb 2026. szept. 25.

A szélsőjobboldal ismét abból próbál politikai tőkét kovácsolni, hogy a békésen egymás mellett élő közösségek közé éket ver. A Szlovák Megújhodási Mozgalom (SHO) egyértelműen szintet lépett a magyarellenes uszításban: a dunaszerdahelyi provokációjuk nem egy elszigetelt eset volt, hanem egy jól felépített, a felvidéki magyarság megfélemlítésére fókuszáló kampány része.

Ahogy a legújabb uszító grafikájuk is hirdeti, a soviniszta gépezet most már Rimaszombatot és Komáromot is célba vette. Az „Aj v Rimavskej Sobote bude slovenčina na prvom mieste”, vagyis a „Rimaszombatban is a szlovák nyelv lesz az első” szlogen mögött nem a szlovák kultúra féltése, hanem a kisebbségi jogok sárba tiprásának nyílt szándéka húzódik meg. 

Ezek a plakátok és bejegyzések nem szólnak másról, mint a feszültségkeltésről, és arról a téveszméről, hogy a többségi nemzet önbizalmát a magyar közösség arculcsapásával kell megerősíteni.

Dél-Szlovákia városai – Dunaszerdahely, Komárom és Rimaszombat – évszázadok óta többnemzetiségű, befogadó települések, ahol a magyar szó a mindennapok természetes része. A szélsőségesek pont ezt a természetességet akarják elpusztítani. Számukra a kétnyelvűség nem európai érték, hanem legyőzendő ellenség. Amikor a szlovák nyelv felsőbbrendűségét hirdetik azokon a településeken, ahol a magyarság még tartja magát, valójában a saját frusztrációjukat és politikai eszköztelenségüket vetítik ki a társadalomra.

A provokációra azonban nem a sárba való leereszkedés a megfelelő válasz. A felvidéki magyar közösségnek pontosan tudnia kell a helyét és az értékeit. A leghatékonyabb fegyver az ilyen ócska, feszültségkeltő kísérletekkel szemben a szülőföldhöz való kitartó ragaszkodás, a jogaink következetes, békés érvényesítése, és annak mindennapi megélése, hogy a nyelvhasználati jogunk nem adomány, hanem elidegeníthetetlen jussunk. 

Nem dőlhetünk be az olcsó gyűlöletkeltésnek, de szó nélkül sem hagyhatjuk, ha a saját otthonunkban próbálnak minket másodrangú polgárrá minősíteni.