VÖRÖS PROSZTÓ

Utolsó szalmaszál – a Stockholm-szindrómásoknak 2023. júl. 25.

A globalista, elkötelezett liberális, okoskodó tútort arról ismerni meg, hogy kiszámítható. Nemcsak hazudott, folyamatosan hazudik, de hazudni is fog.

Nos, Zászlós Gábor liberális megmondóember, egykori miniszterelnök-helyettes (már elfelejtettük, hogy az is volt egykoron, de igazából nincs is miért emlékezni rá) megint megtalálta az univerzum lassú tágulásának okait. Ez nem más, mint a gyűlölet, amelyet természetesen csakis a konzervatív oldal, az Orbán-fóbiás, a jelenlegi helytelen magyarországi politika és látszatdemokrácia által megvezetett támogatói terjesztenek.

Mert mi gyűlölködünk azzal, hogy kimondjuk, vagy rámutatunk arra, ami a valóság és amit a zsoldban élő, a nyugati mainstream FOS (Független Objektív Sajtó) elhallgat a nép elől. Hogy is írja? „Sok tál lencséért“ vagy inkább milliárdokért, mint a hazaáruló baloldal Magyarországon szívesen vállalnak igehirdetést.

Jelen helyzetben azt kifogásolja, Zászlós úr, hogy már a nyári táborok sem a régiek. Hol vannak már a vörös úttörőnyakkendőben, vidáman és gondtalanul átélt, a Mókus-őrsök árnyékában szervezett, kulturális kalandtáborok? Mindent megfertőzött, mindenhová beférkőzött ez a rohadt, velejéig romlott politika, mely csak akkor erőszakos és tolakodó, ha konzervatív elemeket hordoz, de ha a liberális mételytől bűzlik, akkor rendben van. És erre példaként Gombaszögöt hozza fel (nem is értjük, hogy miért, mert ha ez konzervatív, akkor mi sündisznók vagyunk),

mert ott felfedezni vélt egy olyan pólót egy helyi táborlakón, ami szerinte gyűlöletkeltésre alkalmas, mert Solymost, Rigót és a Bugár nevű ügynököt háborúpártinak tüntette fel az illető.

Mert nem logikus szerinte, hogy aki fegyvereket szállítana Ukrajnába, a mi adóinkból támogatja a háborút, ha beledöglünk akkor is, tapsikolva helyesli ezt a globalista cirkuszt és véres színházat, amit az USA művel Ukrajnában a nagy Ukrán Honvédő Háború álcája alatt, az nem háborúpárti?

Teszi ezt abban a kommunista múltú szennylapban, mely szellemiségében és stílusában semmit sem változott azóta sem, s melynek élén még a rendszerváltás után is egykori, hivatalosan is kimutatható besúgó, ügynök-főszerkesztő lehetett évekig.

Ez, gondolom, nem zavarta őt sem akkor, sem most. Ellenben, megítélése szerint, Orbán diktatórikus kormánya, mely a békét és az azonnali tűzszünetet, az emberi életek megóvását, megmentését hangsúlyozza – és a követői is, ennél fogva, Putyin támogatói – háború párti.

,Amit most „Gombaszög” produkált, az nem más, mint a szlovákiai magyarok önállóságának megcsonkítása. Vajon mi, itt élő kisebbség, szlovákiai és csehszlovákiai „a masaryki demokratikus hagyományok örökösei” képtelenek lennénk az önálló gondolkodásra és döntésre?

Nos, ezeknél a soroknál ragadjunk le egy kicsit. Az, hogy Zászlós elvtárs a masaryki demokrácia örökösének tartja magát, az a privát ügye. Olyan, mint a genderideológia gyakorlati alkalmazása a kecskével vagy a csillárral odahaza a négy fal között. Bár ez nem javít a megítélésén, de lelke rajta, Mi viszont, akiknek a szüleit és nagyszüleit vagonokban, fagyban és éhesen, 50 kilós csomagokkal, pólyás csecsemőkkel kitelepítették, akiket kopaszra nyírtak, mert az utcán magyarul beszéltek, akiknek elkobozták a vagyonát, ingóságaikat, földjeiket, házaikat, mert kollektív bűnösnek nyilvánították, akik egyik percről a másikra idegen államban találták magukat anélkül, hogy elhagyták volna a szülőfalujukat, az a normális felvidéki magyar ember számára nem demokrácia, még ha masaryki is. Az csak egy ilyen szolgalelkű, globalista liberálisnak lehet demokrácia.

Nekünk mások, akár külföldiek mondják meg, hogyan irányítsuk sorsunkat a közös hazánkban?

Akinek egy anyaországi felelős politikus, nemzetét szerető kormányfő véleménye vagy akár beszólása az külföldi, ahhoz nekünk nincs is mit hozzátenni. 

Akinek ez a szottyadt, magyargyűlölő, kettős mércét alkalmazó, jogfosztó, kicsinyes, globalista zsoldos, szolgalelkű, önmaga bőrét mentő atlantista métely a közös hazája, arról méltán feltételezhetjük, hogy öregedő agysejtjeit megtámadta a Stockholm-szindróma, mely a huzamosabb ideig fogvatartottakat sújtja a fogvatartóik iránti szimpátiával, sőt imádásával.

Talán az a baj magukkal, Zászlós úr, hogy elszakadtak a felvidéki magyar valóságtól. Néha ki kellene már jönniük a saját maguk által épített buborékokból, kiszállniuk vidékre, hogy megismerjék az ottani magyar életteret (bocs ezért a szóért, tudom, hogy ez Önöknek olyan faszistaízű, mint a család támogatása és a gyermekvállalás ösztönzése), mely nem az Önök által élt luxusotthonokban és luxusnyaralásokon, meg globalista üzleti köreikben zajlik.

Nemcsak szánalmasak, amikor számonkérik a felividéki magyarok józan többségétől, hogy nem akarnak ennek a betegesen tehetségtelen, politikai senkikből álló országnak az adófizető szolgái lenni – akiknek az elmúlt több mint száz év alatt sem tudtak megfelelő garanciát, de még csak reményt sem adni a normális, egyenjogú és egyenrangú életre – hanem aljasak is.

Ez a fajta masaryki demokrácia csak olyannak tetszhet, lehet követendő példa, aki mindig is a társadalmon élősködött, és nem a társadalmat, a közösségét segítette, hanem a saját zsebét.

„Több oka is van, hogy valószínűleg a szeptemberi parlamenti választáson nem jutunk a törvényhozásba. A legkézenfekvőbb pártvezetőink együttműködési készségének hiánya“ – írja. Nos, ne hazudjon! A Szövetség megalakulásával igenis fel volt kínálva az esély és a lehetőség is erre az együttműködésre, melyet

látszatindokokkal megint csak azok rúgtak fel, hátulról, beszervezett ügynökök által irányítva, akik a felvidéki magyarság megosztására és politikai ellehetetlenítésére lettek kitalálva és fizetve,

és akiknek igen is ez a józan többség nyújtotta a kezét akkor, amikor már csak az ég felé tartott orruk látszódott ki abból pöcegödpöből, ahová saját magukat juttatták – a szlovák maffiaállam kiszolgálóinak tett szolgálataikkal.

Ön Magyarország politikáját kritizálja, amihez egyébként ilyen jellemmel és szindrómás betegséggel semmi köze a masaryki demokráciát sajátjának valló üzletemberként, de nem szól azokról a Szlovákiát jellemző és meghatározó politikai, az ön által felmagasztalt dilettánsokról, akik ezt az országot a politikai és gazdasági káoszba taszították és taszítják, az emberek kárára és a saját politikai hasznuk érdekében. Pont ezért kérdéses az, hogy ha ez a tehetségtelen és mindenre alkalmatlan politikai elit az ön számára elfogadható, akkor ön sem lehet különb ezektől a hitvány, még szolgának is alkalmatlan zsoldos politikusoktól.

Azt írja cikkének végén: „Mi, szlovákiai magyarok mindenesetre kövessük a kölcsönös előnyökkel járó, korrekt együttműködés útját“. Nos, az ilyen korrekt együttműködés az többnyire csak az olyan fajta liberális, saját zsebét megtömő, és saját hasznára játszó politikusoknak kedvez, mint amilyen Ön, Bugár, Gyurovszky, Podsztránszky, Solymos, Jakab, Rigó, Világi. A felvidéki magyarság többségének, akiket Önök mindig cserben hagytak, eladtak, elcseréltek mammonra, ha az érdekük azt kívánta, biztosan nem. Sőt!

A korrekt együttműködés akkor működik csak a szlovák térfélen, ha nekik szükségük van a támogatásunkra a saját túlélésük okán, hogy abból megerősödve megint a víz alá nyomjanak, és belénk rúgjanak az első adandó alkalommal. Ez a mi élettapasztalatunk.

És még valami, ha már a gyűlölködésről ír. Mi nem gyűlöljük a maguk fajtáját, akármennyire is azt hiszi vagy ezt szeretné elhitetni az emberekkel. Ugyanis nem mi kívánjuk például a magyar köztársasági elnöknő halálát, mint a kommunista, marxista, liberális szellemű amerikai Népszava újságírója, amikor a vízbefulladását szeretné. Vagy amikor a Paraméter újságírója Gyimesi György, a Szövetség képviselőjelöltjének üzen a posztja alatt, hogy halj meg, majd szánalmas magyarázkodásba kezd.

És nem kívánjuk más kormányfők halálát sem, mint ahogyan azt szinte rendszerességgel a „diktatórikusan elnyomott“ magyarországi baloldali sajtó teszi. Nem. 

Ellenben igen, megvetjük Önöket, a képmutatásuk miatt.

Ahogyan a bigott, deviáns, aberrált másság elfogadását, ami nem való, nem tartozik a nyilvánosságra, a szemünkbe tolják, mert nem engedjük, hogy a normális emberi életünket mérgezze, amihez nekünk is jogunk van. És lehet, sőt talán igaz is, hogy emiatt utáljuk is a szolgalelkű, egoista mentalitásukat, mert mindig mások oldalvizén előre jutva, mástól várva a gesztenyéjük kikaparását, és mások munkáján meggazdagodva próbálják osztani az észt azok számára, akik húségesek az őseik örökségéhez, szeretnék megőrizni a hitüket, a családot: édesapa és édesanya ölelésében szeretnék megélni.

Nyilván nem érti, mit mondok, mert az Önök liberális agya másképpen működik. De téved, mi nem gyűlöljük Önöket. Önök túl szánalmasak és alkalmatlanok még arra is, hogy Önöket bárki is gyűlölje. Sajnáljuk Önöket, és imádkozunk azért, hogy ne ezzel a lélekkel álljanak majd egykoron Isten elé. És ahhoz, hogy itt bárki bármit is újjáépítsen, ahhoz előbb végképp el kell tűnnie annak a közösségüket eláruló, megélhetési politikai rétegnek, akik most még egy utolsó, kínos és erőltetett fetrengésbe kezdtek a felvidéki magyar választók megtévesztése érdekében.

Türelmesek leszünk. Az idő, tényleg nekünk dolgozik! És reméljük, hogy az ilyen írások, mint amilyet a kommunista szellemiségét megtartó, magyar nyelven megjelenő újságban megjelentetett, az az utolsó szalmaszál lesz, amit a politikai hullák gödrébe süllyedve, lefele menet, még utoljára láthatnak. Alulról.