ILLIBERÁLIS

Van-e jövője a Magyar Szövetségnek? – Válasz Márton Á. Elemérnek 2025. aug. 25.

Márton Á. Elemér az Új Szó hasábjain ismét feltette a kérdést, amelyet lassan minden felvidéki magyar álmában is hall: van-e jövője a Magyar Szövetségnek? Unalomig ismételt kérdés, de ha újra és újra előkerül, annak egyetlen oka van: a választ még mindig nem kaptuk meg.

A párt hibái közismertek: szűk körű klientúra, gyenge médiakapcsolatok, és sok egyéb. Ha nincs képviselet, nincs bizalom; ha nincs bizalom, nincs képviselet. Ez a körforgás lassan beleégett a köztudatba. 

De álljunk meg egy pillanatra: vajon tényleg nincs ebből kiút? 

A párt nem veszítette el a létjogosultságát. A szlovákiai magyar közösség számarányát és földrajzi súlyát tekintve továbbra is szüksége van saját politikai képviseletre. Aki azt mondja, hogy „nincs értelme”, az valójában lemond a felvidéki magyarokról.

A baj nem a választókban van, hanem a politikai kínálatban. Az emberek nem fordultak el a magyarságuktól, de elfordultak az üres ígéretektől és a belső torzsalkodásoktól. A választópolgár nem ostoba: pontosan érzi, ha a politikus nem érte, hanem saját karrierjéért küzd. A civil háttér hiánya bénítja a pártot. Nincs működő ifjúsági szervezet, gyenge a kapcsolat a kulturális intézményekkel, a vállalkozói réteg bevonása szinte láthatatlan. Így a párt légüres térben mozog, társadalmi gyökér nélkül.

A felvidéki magyar politika jelenlegi helyzete valóban válságos, de egy válság mindig lehetőség is. Lehetőség arra, hogy újrakezdjük, másképp csináljuk, merjünk változtatni. 

Bár Elemér írásában Gubík László olykor tehetetlennek tűnik, a valóság ennél árnyaltabb. Nem ő az egyedüli megváltó, de van benne erő, akarat és közösségi érzék. Nem ül ölbe tett kézzel, próbál nyitni, próbál közösséget építeni. Ehhez persze szükség van mögötte csapatra, civil bázisra és konkrét programokra. 

A cégtábla visszaszerzése, amelyet sokan ironikusan emlegetnek, valójában egy stabil alapot jelképez – minden nagyobb változásnak kell egy kezdőpont.

Konkrét javaslatok a megújulásra

1. Új arcokkal működő ifjúsági csoport. Nem Via Nova néven, de annak szellemében: fiatalok bevonása, akik aktívan részt vesznek döntéshozatalban, kampányban, kommunikációban, és valóban érezhetik, hogy beleszólhatnak a párt jövőjébe.

2. Civil szervezetek bevonása. Csemadok, Szülői Szövetség, Cserkészek, kulturális és oktatási intézmények – valódi partnerség, közös programok, rendezvények, identitást erősítő kezdeményezések. Nem csak papíron, hanem a gyakorlatban.

3. Önkormányzati és megyei számonkérés. A polgármestereket és a megyei képviselőket rendszeresen számon kell kérni, különösen azokat, akik fizetett pozícióban vannak, és akik a párt érdemeinek köszönhetően jutottak hatalomhoz. A tett következményéhez elengedhetetlen a következetes ellenőrzés.

4. Gazdasági partnerség. Szükség van a nemzeti érzelmű gazdasági szereplőkre, akik támogatják a közösséget, és adott esetben vissza is csepegtetnek. A stabil anyagi háttér lehetővé teszi a hosszú távú programokat és a hatékony működést.

5. Kommunikáció minden platformon. A pártnak mindenhol jelen kell lennie: online és offline, helyi rendezvényeken, televíziós műsorokban, szlovák sajtóban, folyamatos médiamegjelenés. A választópolgárokat nem csak választásokkor kell megszólítani.

6. Hatékony pénzfelhasználás és radikális változások. Az eddigi berögzült struktúrák elengedése nem ijesztő, hanem szükséges. A forrásokat hatékonyan kell felhasználni, a programokat következetesen végrehajtani, és a radikális, de átgondolt változásokat bátran bevezetni.

Ha a párt következetesen végrehajtja ezeket a lépéseket, a civil és ifjúsági bázist megerősíti, a polgármestereket és megyei képviselőket számon kéri, a gazdasági és médiakapcsolatokat aktívan kiépíti, akkor valóban van jövője a Magyar Szövetségnek. A jövő nem automatikusan adatik meg, hanem a tett és a következetesség útján születik meg. Azok a pártok élnek túl és maradnak hitelesek, amelyek képesek tanulni a múlt hibáiból, és bátran cselekedni a közösség érdekében.

Érdemes azonban megkérdezni: mi is volt az Új Szó cikk szerzőjének a célja? Vajon tényleg az, hogy építő kritikát adjon, vagy csupán a szokásos kesergést szeretné újra felcsavarni? Mert amíg a kérdés csak a párt „jövőjére” összpontosít, és nem tesz fel konkrét, konstruktív kérdéseket, addig az egész cikk inkább csak a pesszimizmust erősíti, semmint hogy választ adna.

Van-e jövője a Magyar Szövetségnek? Miért, az Új Szónak van? A Selye János Egyetemnek van? A Csemadoknak van? A Református Egyháznak van? A magyar kisiskoláknak van?

Ha a szerző azt hiszi, hogy ez csak egy pártról vagy annak teljesítményéről szól, akkor sajna nem ért semmit. Lehet fanyalogni, de a mindenszarizmus érzetének keltése csak a közösségi leépülésre jó, semmi másra. Használható tippet, ötletet, konstruktív javaslatot vagy legalább felvetést viszont nem olvastam a cikkben. Márpedig mindenki annyit ér, amennyit a hozzáadott értéke a maga területén. Ez a cikk – sajnos – semmit.

Van jövője a Magyar Szövetségnek – de csak akkor, ha a múlt hibáiból tanulva a közösségért politizál, nem a belső játszmákért. Ha a vezetés, a civil szféra, az önkormányzatok, a fiatalok és a vállalkozók összefognak, a párt visszanyerheti a bizalmat, megerősítheti társadalmi gyökereit, és erőt adhat a felvidéki magyarságnak. 

A kérdés: merünk-e élni a válság adta lehetőséggel, vagy továbbra is a kesergésből próbálunk politizálni? A válasz a közösségen és mindannyiunkon múlik.