LESZ, LESZ, LESZ

Van-e mi ellen lázadnia egy felvidéki magyar fiatalnak? 2025. szept. 6.

Ezerszer kielemezték már a társadalommérnökök a felvidéki magyar társadalmat, azon belül az egyes rétegek és régiók állapotát, hogy aztán ezekből a szakanyagokból merítsen a magyar politikus, ha tervezni kíván bármit is a közösségünkkel.

Sokszor felvetődik, hogy van-e felvidéki magyar identitás, úgy általában, vagy csak regionális identitás létezik, úgy mint csallóközi, dunamenti, mátyusföldi, gömöri, Ipoly-menti, palóc, bödrögközi, stb, stb.

A kutatást végző kérdezők inkább a regionális kötődést tapasztalják, ún. „összefelvidéki összezárás” akkor jelenik meg a közösségünkben, ha valamilyen nyomás nehezedik ránk, vagy valamilyen baj történik a közösségünkön belül.

Azt is tudatosítani kell, hogy a közösségen belül egy masszív réteg szinte soha nem aktivizálja magát semmilyen formában, azaz nem jelenik meg aktívan a közéleti történésekben, maximum a falunapokon vagy az ingyenkoncerteken „csapódik” ahhoz a közösséghez, amelyhez statisztikailag tartozik. Van ilyen, hogy valaki nem kívánja a tudatos közösségi létet.

Ez nem azt jelenti, hogy ő kevesebb, csupán azt jelenti, hogy ő ilyen. Statisztikailag magyar, de passzív felvidéki magyar.

Na és akkor mi a helyzet a fiatalokkal itt a Felvidéken?

Vajon mennyire polarizált ez a generáció, illetve hogyan éli meg a felvidéki magyarságát? Milyen mértékben jutnak el hozzá a közösségi történések, illetve mennyire akarja/engedi, hogy eljussanak hozzá? Gombaszög, a Várlak, a JúniusFeszt, vagy bármelyik további többnapos regionális rendezvény csalóka képet mutathat ebben a témában, mert szinte mindegyik rendezvény esetében egyetlen cél vezérli a fiatal közönséget: 

a szórakozás és a háta közepére nem kívánja az ilyen helyeken, az ilyen helyzetekben a „komolykodó”, gondolkodást és odafigyelést igénylő politizálást, beszélgetést. 

A skacok töredéke szokott beülni az ilyen sátrak alá, ne áltassuk magunkat, ez a helyzet.

Na de akkor van-e egyáltalán közösségi identitása ennek a rétegnek? Igen van, mert mégiscsak a saját fajtájával van együtt és érzi jól magát, miközben a színpadról az anyanyelvén (és csakis az anyanyelvén!) szólnak hozzá. Itt jegyzem meg, hogy kiver a víz, amikor ultrabeszari módon csemadokos rendezvényeken erőltetik a szlovák kommunikációt a közönséggel. Könyörgöm, minek?! Amikor a Matica szervez olyan helyen bármit is, ahol több, mint 20% magyar van, akkor ők megszólalnak magyarul? Egy frászt! Akkor meg mi mit nyalizunk kifelé ilyenkor is?!

Végre a címben feltett kérdésről is ideje lenne már értekeznem…szóval milyen is a felvidéki magyar fiatal? Kivel azonosul és van-e oka elégedettségre vagy elégedetlen a helyzetével?

Hogyan viszonyul egyáltalán a felvidéki magyar politikához, a társadalmi, közéleti történésekhez?

Nos úgy látom, hogy csak úgy „elvan”, hűen leképezve a Maslow-piramist… Egy nagyon szűk réteg „fent” pörgeti magát és igyekszik befolyással lenni az alatta lévő rétegekre, de egy masszív réteg semmilyen aktivitást nem mutat, így hát se nem lázad, se nem támogat, elvan a mobiljával…

Na és akkor hogyan tovább? Egyáltalán ki kell-e őket mozdítani ebből az állapotból valamilyen irányba? A válasz, hogy: mindenképpen! Ugyanis ők a jövő nemzedék (azta, tényleg?! – ettől nagyobb közhelyet le se lehetett volna írni). Ha őket nem tudja megszólítani a Magyar Szövetség, akkor megint bajban leszünk. mármint a közösségünk, mert ha továbbra sem lesznek „tapintható” országos (jól teljesítő!) parlamenti képviselőink, akkor egyre több fiatal fordul el a közösségétől, mert hát ki akar egy olyan csapathoz tartozni, amelyik örökké veszít…

A felvidéki magyar fiatal tehát nem lázad. Kivár.

Várja, hogy megszólítsa őt az anyanyelvén az, aki őt képviselni szeretné. Ne legyenek illúzióink, a Smer, a Republika, a Slovensko, stb. hamarosan mézes-mázas magyar szöveggel fogja keresni a fiataljainkat olyan témákkal, amelyek valahol mégiscsak foglalkoztatják ezeket a fiatalokat. Ezek olyan témák lesznek, amelyek által ideig-óráig kiélhetik a vélt vagy valós lázadási hajlamaikat a fiataljaink, itt a jelenlegi szlovák államban.

Ha a Magyar Szövetség nem veszi elő kőkeményen ezeket a - fiataljaink számára - érzékeny és érdekes témákat, akkor majd előveszik a szlovák pártok magyar nyelven, és viszik a gyerekeket szavazni a saját pártjaikra!

Nem elég a tanci-tanci meg a csimbumm, meg a semmitmondó közhelyek!

Ha meg akarjuk tartani a gyerekeinket a közösségünknek, hogy bennünket erősítsenek, akkor be kell keményíteni! Érteni kell őket, és érezni kell a rezgésszintjüket, de ezt nehogy már én mondjam meg, hatvanévesen!

De ha nincs más, akkor „egy forintért megmondom” (ezt gúglizzátok ki, gyerekek!).