ZSÍR

Vasárnapi hősök a falusi focisták 2025. febr. 19.

„Mindig csak meccs után piáltunk, általában szombat esténként. Ha nyertünk azért, ha kikaptunk azért, ha pedig döntetlen játszottunk, akkor meg azért. Játékosként nem tudtam, hogy vasárnapnak is van délelőttje, mivel azokat mindig átaludtam.” - Véber György fogalmazta meg legőszintébben a járási focisták heti küzdelmeit. 

A járási focihoz egy életstílus is párosul. Minden meccsen megmutatkozik a falusi futball sajátos humora. Józsi bácsi a maradék két fogával a korlátnak támaszkodva szotyolázik, és szidja az ellenfelet. Bandi bá a szóda vizekkel szaladgál, miközben ócsárolja a saját játékosait, hogy mindent megisznak, mert a 11 játékosból nyolc másnapos, a maradék három pedig még délután kettőkor is hármas promilt fújna. 

Vasárnaponként kijönnek a fiatal lányok, ha szép, napos időben kezdődik a meccs, és olyankor a bedobások száma megsokszorozódik, és a másnaposság is megenyhül a focisták lábaiban. 

 A falusi fociban mutatkozik valami csípősség, az öltözői hangulatot, ahol elmesélik a játékosok a hétvégi élményeiket, és a szerelmi szálakat, a bálban történteket focista hasonlatokkal díszítik. A szellemiséget tükröző él sehol máshol nem mutatkozik meg ilyen őszintén. 

Ugyanakkor kiérezni a falusi ember szabad, üde és friss észjárását is. Focistaként is jó hallgatni meccs közben a beszólásokat, bekiabálásokat, mint „a díli busz hamarabb megfordul, mint te gyerek.” vagy, amikor a héten két órára az asszonytól kimenőt kapott Tibi bácsi mindenki előtt megmutatja igazi bátorságát, és félelmet nem ismerve bekiabálja a bírónak a sértő, de kegyetlen vicces beszólásokat, mint „Az apád verte volna inkább a csóványba, legalább a fa*a dagadt volna meg egy cseppet.” 

A költészet kifejezés a vasárnapi meccseken tényleg nem túlzó, a pálya menti vaskorlátnak támaszkodók fantáziája néha csodálatos magasságokban szárnyal.

Amikor az egész falu nevet az egyedibbnél egyedibb beköpéseken, akkor még nagyobb levegőt vesz a B-közép, és tovább folytatják a még csak verbális támadást. „Hallod, te koca, vezethetné inkább áramot, mint meccset.” - beszólások nagyon viccesek, csak éppen a játékot vezető úr úgy gondolja, hogy a megszégyenítése miatt a csapaton áll bosszút. Ami persze mindig nagyon rossz ötlet, mert a verbális támadások a szünetben, vagy a meccs lefújtával az öltözőben tettlegességig fajul. Rendes helyen legalábbis így megy ez, nálunk biztosan.   

Ez a rengeteg jelenetsor, a hatalmas tömeg általában csak szélsőséges esetek nyomán, például derekas bíróveréssel tud bekerülni a hírekbe.

Pedig a futballon keresztül beszélhetünk társadalomról, történelemről, kultúráról, helyi viszonyokról. Ez azért lehetséges, mert a sportág népszerűsége, társadalmi beágyazottsága, az emberek életében játszott szerepe bizonyos értelemben egyedülálló.

A falusi foci egy egyedülálló sportág, és a körülötte kialakuló szubkultúrát kötelességünk tovább vinni!