A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Pálmafák

Véget ért 2022. dec. 29.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Már a tavalyi, meg a tavalyelőtti is csak egy nagy kínlódás volt. Az átkozott vírus, az fertőzött meg mindent. Testet és lelket, de főleg a lelkeket.

Bizonytalanná tett, minden gyanús volt, még a kéz kezet mos mozdulat is. Nem lehetett hinni abban, hogy tényleg lemosódik, eltűnik az élet bugyraiban és újra lehet tisztán és szépen élni. Nem volt már bizalom, mert mindig újfajta mutáns lépett a színre, ami ellen nem volt már erő védekezni, hát éltünk egymás mellett, megfertőzve, betegen.

Aztán volt halvány reménysugár is jó párszor, hogy lehet ebből még egészséges kapcsolati rendszer, ahol újra felszabadulunk, nem kell eltakarni egymás elől a szánkat, szavainkat, szívből jövő gondolatainkat, hogy lehetünk őszinték és szeretők, hogy majd mindent újrakezdünk, mert az jó.

Már majdnem sikerült, amikor körülöttünk minden felrobbant, de csak annyira, hogy tudatosítsuk, megint baj van. Láttuk a füstöt, a romokat, hallottuk a robbanások zaját, de nem akartuk elhinni, hogy ez a mi háborúnk. Nem hittük el, mert fizikai fájdalmat nem éreztünk, sőt igyekeztünk úgy tenni, mintha ez nem is rólunk szólna. Tízesre kapcsoltuk az életgenerátorunkat és szép magyar szóval kimaxoltuk a nyarat, hiszen egyszer élünk és az óránk vészesen ketyeg, most kell a legnagyobb fordulatszámon élni, mert, holnap már öregek, betegek, haszontalanok leszünk, de addig is, egyszer élünk!

Aztán történtek dolgok, kirekesztések, büntetések, megbélyegzések, amik egyre fájdalmasabbak, de még mindig csak a lélek sajog, a szív szakad, látva a sok üszköt magunk körül, és látva, hogy valakik még mindig a romokon basáskodnak, és azt hiszik nyerő szériában vannak.

Hát nem! Minden ég! Mi égünk! Bűzös kátrány lepi el a tüdőnket, mert a bűneink égnek bennünk, még mindig a másikra ordítunk, hogy ő a hibás, pedig már lassan vért köpünk, de ez se számít.

Le kell győzni a másikat, meg kell semmisíteni, savba mártani, megszüntetni, az összes emlékét kitörölni, s akkor majd jó lesz nekünk. Győztünk.

S, hogy majd mi következik a győzelmünknek vélt valami után? Bizonyára elégedettség, hiszen véget ért a harcunk, mindent elpusztítottunk magunk körül és most már nyugodtak lehetünk. Egyedüli győztesek lettünk. Egyedül vagyunk, az üszkös hamu vesz körül bennünket és észre sem vesszük, hogy mi is azzá leszünk.

„Isa pur és homu vagymuk”.

Véget ért hát 2022, tele volt a harcainkkal, sebeinkkel, vélt vagy valós, magányos győzelmeinkkel. Kellemes gyógyulást kívánok 2023-ban, a szeretetgyógyszereiteket szerezzétek be a lelkeitek mélyéről. Csak ez a megoldás, különben idő előtt véget érünk, meghalunk. Idő előtt meghalni, pedig nem jó, sem a holtnak, sem az életben maradottaknak.

Békét, a szeretet megtalálását és egymásra találást kívánok az Új Esztendőben.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!