LESZ, LESZ, LESZ

Vegyük kezünkbe sorsunk! 2023. aug. 20.

A mai nap Martos községben tartott ünnepi megemlékezésen elhangzott Mácsadi István beszédét közöljük egy az egyben, és ezzel kívánunk szép napot, áldott ünnepet.

       Azt mondják, az ünnepeket azért álmodták meg, hogy üzenetük legyen.

Augusztus 20-a Szent István király ünnepe. Azé a királyé, aki államot alkotott, és ezáltal is megpróbálta biztosítani nemzete megmaradását.

Szent Istvánt nem a hadjáratai, nem a csatákban aratott győzelmei tették naggyá, hanem az alkotó tevékenysége, a közigazgatást szervező munkája, teremtő gondoskodása. Szent István elsődleges célja nem az volt, hogy leigázzon másokat, nem az állandó összeütközések vezényelték, sokkal inkább biztonságot és békét akart teremteni országa minden lakosának.

A rend, az igazság, a fegyelem, a jó törvények híve volt.

Nagy történelmi tetteket hajtott végre István királyunk. Államalapítás, a közigazgatási rendszer és az egyházszerkezet kialakítása.

Az általam megemlített intézkedések alapján bátran kijelenthetjük, hogy Szent István a maga korában reformernek számított, aki a hosszú évszázadokon keresztül működő társadalmi – törzsi rendszert reformált meg, amelynek még mind a mai napig van a magyar társadalomra hatása.

Nem Szent István volt az egyedüli újító a magyar társadalomban, de bizonyára az első. Hasonlóan több reformerről tudnánk említést tenni, természetesen más-más korszakból. Kiemelném a magyar történelem legfontosabb reform időpontjait: 1848-at, 1956-ot vagy 1990-et, s rögtön tudnánk személyeket is ezekhez az időpontokhoz párosítani is.

A történelmi ismereteinkből tudjuk a magyar társadalom, a magyar közösség történelmét, de meg tudjuk-e mondani: Milyen lesz a jövőnk, milyen lesz a sorsunk a Felvidéken?

Nem tudhatjuk.

Mindenesetre 1920. június 4, 1947-1948, 1993. január 1 semmi jóval nem kecsegtet. A népszámlálási adatok szerint 10 év leforgása alatt sok-sok tízezerrel vagyunk kevesebben.

Feltehetjük a kérdést, hogy hány generációra van szükség ahhoz, hogy Szlovákiából végleg eltűnjünk?

Lesz itt, Martoson egyáltalán magyar ember 50-100 év múlva?

A válasz csupán rajtunk múlik, a feladat adva van: megtartani a nemzeti identitásunkat, megtartani a kultúránkat és a hagyományainkat, anyanyelvünket használva egy közösségként összetartani és boldogulni a szülőföldünkön.

Kár lenne magunkat becsapni, ámítani. Valóban nehéz a sorsunk, és tény, hogy siralmas a helyzet.

DE, tudjuk, hogy István kora sem volt a béke és az egyetértés aranykora, de mindig minden körülmények között Szent István rendkívül fontosnak tartotta a hit megőrzését, mely erőt ad a keresztény élethez, a reményhez, a szeretethez, és akár az újrakezdéshez is.

Ma hála a gondviselőnek nem kell harcolni, nem kell a vérünket ontani, de meg kell őriznünk hitünket, saját kezünkbe kell venni sorsunkat.

Szeptember 30-án tehetünk róla, hogy saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.

Most legyinthetnek, el lehet fordulni a politikától, a politikusoktól, nem kell elmenni választani, de akkor mások lesznek azok, akiknek akarata érvényesülni fog, ők fogják meghatározni a mi sorsunkat, a maga és az unokái jövőjét.

Tisztelt Martosiak!

Szent István hitével újra hinnünk kell önmagunkban, hinnünk kell embertársainkban, hinnünk kell az ünnepek közösségteremtő és közösségformáló erejében.

Én Hiszem, és bízom benne, hogy egy valódi közösség ezer év távolságából is képes meghallani Szent István üzenetét, és szeptember 30-án mindannyiukkal találkozom a választófülkében.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Hajrá Martos!