LIBERNYÁKULUM

Visszakozik Zelenszkij, de későn: a népharag már utat tört magának 2025. júl. 24.

Kijev – A nép utcára vonult, az elnök hátralépett. De vajon kinek az érdekében „reformál” Ukrajna, és kik a valódi megrendelők a háttérben?

Miután napok óta hömpölyög a tiltakozók tömege Kijev utcáin, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kénytelen volt engedni a nyomásnak. Vagy legalábbis úgy tenni, mintha. A „bátor” vezető bejelentette, hogy két héten belül új korrupcióellenes törvényjavaslatot nyújt be a parlamentnek, természetesen olyat, ami „már” biztosítja az érintett intézmények függetlenségét is. Mintha eddig nem erről lett volna szó.

De a nép nem ostoba: hiába az ígérgetés, szerda este ezrek lepték el újra Kijev utcáit, és nem csak ott – Dnyipro, Lviv, Odesa is felzúdult. A tüntetők üzenete világos: elég volt a színjátékból. A reformokat nem Brüsszelnek vagy Washingtonnak kell megfeleltetni, hanem az ukrán nép valódi érdekeinek.

Brüsszeli figyelmeztetés, ukrán meghátrálás

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is odaszólt egyet Kijev irányába, hogy az eredeti reformtervezet veszélybe sodorhatja Ukrajna EU-csatlakozási törekvéseit és az uniós pénzesőt. Így most a reformreformját ígérik – ez a Zelenszkij-rezsim új realitása.

Közben ne feledjük: az amerikai támogatás szinte teljesen elapadt, a kassza kong, így most Brüsszel és az EU a fő kenyéradó gazda. Ebből következik, hogy Ukrajna legfőbb feladata most nem a háború, nem az ország újjáépítése, hanem a „megfelelés”. Megfelelni az új gyarmattartónak – legyen az Washington vagy Brüsszel.

A fronton is forrnak az indulatok

A legmeglepőbb mégis az, hogy a háborút vívó katonák közül is egyre többen emelik fel a szavukat. Vitalij Umanec, ukrán katona például arra buzdította a civileket, hogy helyette is tüntessenek. Mert – ahogy mondta – „független korrupcióellenes intézmények nélkül nincs értelme a jelenlegi küzdelemnek”. Kemény szavak ezek egy harcoló katonától.

Mykhailo Lavrovszkij, az Ukrán Nemzeti Gárda 1. Azov Hadtestének tagja szerint pedig egy ilyen törvény bevezetése háború idején „tudatos provokáció”. Szerinte ez csak Moszkvának kedvez – noha az is lehet, hogy inkább Brüsszelnek vagy Washingtonnak lenne érdemes a tükörbe néznie.

Egy ország, két világ

Az egész ügy ismét megmutatta, hogy Ukrajna ma két világ közt őrlődik. Az egyik a nemzeti szuverenitást, a valódi szabadságot követelné, a másik pedig a nyugati elvárások mentén alakítaná át az országot egy posztmodern protektorátussá. Az utóbbihoz asszisztál Zelenszkij is – legalábbis egyelőre.

A tüntetések, a katonák kiállása, és a nemzetközi nyomásgyakorlás közepette azonban egyre világosabb: az ukrán nép kezd ráébredni arra, hogy nemcsak a háború frontján, de politikai értelemben is harc folyik – a saját jövőjükért.

És hogy ebben a harcban ki áll a sajátjai mellett, s ki csak a megrendelők elvárásait teljesíti, az is egyre világosabb.

Mandiner nyomán