ZSÍR

Viszlát Farsang, helló Böjt! 2026. febr. 17.

Bár a szívünk talán még húzná a talpalávalót, elérkeztünk a farsang farkához. Ma van Húshagyó kedd, a téli ünnepkör legkeserédesebb napja, amely éles határvonalként áll a Vízkereszt óta tartó mulatságok sora és a holnap beköszöntő csendes elmélyülés között.

Ez az a nap, amikor a néphagyomány szerint még utoljára szabad a gazda, sőt, szinte kötelező a dorbézolás, hiszen éjfélkor a harangszó nemcsak a nap végét, hanem egy teljes időszak lezárását is jelzi.

A nap neve is rendkívül beszédes, hiszen a „húshagyó” jelző közvetlenül utal a latin „carne vale”, vagyis az „ég veled, hús” kifejezésre, ezzel előrevetítve a másnapi Hamvazószerdával induló negyvennapos nagyböjtöt. 

Ám mielőtt a régi öregek a zsíros edényeket lúggal tisztára súrolták volna, ma még mindent bevetettek. Ez a féktelen lakmározások ideje, amikor a konyhákban serceg a zsír, és illatozik a szalagos fánk, ami ilyenkor nem csupán egy finom édesség, hanem a Nap és a bőség szimbóluma is. 

A forró olajban sült aranybarna tésztával a háziasszonyok jelképesen a fényt és a meleget próbálják visszacsalogatni a mindennapokba, miközben praktikusan elhasználják a háztartásban felhalmozott tojást és zsírt a szigorúbb hetek előtt.

De nem csak az asztal körül zajlik az élet ilyenkor, hiszen a telet nem lehet csendben elűzni. A falvakban és a hagyománytisztelő közösségekben ma este kerül sor a tréfás bőgőtemetésre, ahol a zeneszerszámot jelképesen koporsóba fektetik és nagy sírás-rívás közepette elkísérik utolsó útjára, szimbolizálva, hogy a zene, a tánc és a vigasság Húsvétig most elhallgat.

Mindezt gyakran zajkeltéssel, kolompolással, vagy éppen a kiszebáb elégetésével kísérik, hogy a hangzavarral és a tűzzel végleg elijesszék a hideget és a sötétet. 

Érdemes tehát ma még kiélvezni a pillanatot, megenni azt az utolsó fánkot és koccintani egyet a barátokkal, mert bár holnaptól a visszafogottságé a főszerep, a mai nap még az életigenlésről, a vidámságról és a tavasz türelmetlen várásáról szól.