ILLIBERÁLIS

Zászlófóbia Nyugaton, zászlóbüszkeség itthon 2025. aug. 29.

Néha úgy érzem, a Nyugat valahol letért a józan ész ösvényéről. Angliában például odáig fajult a dolog, hogy Essex megyében lelkisegélyt ajánlanak azoknak a hivatalnokoknak, akiket „felzaklat” a saját nemzeti zászlójuk látványa. Igen, jól olvassák: ha meglátják a Union Jacket vagy a Szent György-keresztet, rögtön futni lehet a pszichológushoz.

Mi, magyarok, ezen csak mosolygunk. Mert nekünk a zászló nem szorongást jelent, hanem összetartozást, szabadságot és büszkeséget. Amikor a piros-fehér-zöld lobog, nem görcsbe rándul a gyomrunk, hanem kihúzzuk magunkat: igen, ehhez a nemzethez tartozunk! Ez a zászló a mi történelmünket, küzdelmeinket és győzelmeinket idézi fel – és nem mellesleg a jövőbe vetett hitünket is.

És bizony milyen jó lenne, ha a Felvidéken is ez lenne a természetes! Ha a magyar zászló láttán egy szlovák ember nem idegbajt kapna, hanem legyintene: „Semmi gond, a magyarok ünnepelnek, mi is tesszük a magunkét.” Sőt, akár együtt is ünnepelhetnénk, hiszen a nemzeti jelképek tisztelete nem egymás ellen, hanem egymás mellett kéne, hogy álljon.

Mi itt, a Kárpát-medencében még tudjuk, hogy a zászló nem ellenség, hanem barát. Nem fenyegetés, hanem haza. És ha valaki ettől pánikrohamot kap, talán nem a zászlóval van a baj, hanem azzal, hogy már elfelejtette, mit jelent szeretni a hazát.

Ezért mi inkább örülünk, ha lobog a piros-fehér-zöld. És azt javasoljuk, hogy a Felvidéken se féljenünk tőle.