SZOBORPARK

Zendül a bakterház 2023. jan. 31.

Brit tudósok kikutatták, hogy egy választási lista 150 helyéből a 87. és a 113. helyen indulni a legrosszabb, mert ezeken a helyeken lévők szinte eltűnnek a választók szeme elől. Nem teljesen, mert van olyan politikai alkategória, ami még ebből a lehetetlen helyzetből is kikandikál.

Ezek az úgynevezett holtpontok, melyek a választók figyelmét a legjobban elkerülik. Nos, ha van egyáltalán alternatíva, hogy a semmire sem alkalmas, de a nulla százalékos eredményével mindenre képes Simon Zsoltnak megtalálja valaki a helyét az előre hozott választásokon a Szövetség listáján, akkor azok ezen két hely közül kerüljenek ki. A ,,B” variáció a 151. helytől felfelé a végtelenig, de azt soha ne érje el. Így legalább időt nyer a közösség is.

Tulajdonképpen, ha őszinték akarunk lenni, mi nem Simon ellen vagyunk, hanem magunkért. Mert ha nem lennénk, akkor a mostanság annyira propagált gender-projekt helyett a kender-projektet is megvalósíthatnánk. Abból lehet egy jó kötelet fonni egyéb célokra is. Tehát nem Simon ellen, hanem önmagunk megtartása miatt, mert ha valaki képes belülről szétrohasztani egy egészséges közösséget, az éppen ő. A felvidéki Torrente. Ezért nem bíztunk benne eleitől fogva ..sem. Azonban mostanság, be kell vallanunk, Simon Zsolt magasra tette a lécet, még önmaga előtt is, ami akár sokkoló is lehet, mint Ukrajna két éven belüli EU tagságának a híre.

Azzal a kijelentésével ugyanis, hogy több kell, mert a magyar már kevés, azt a generációs űrt töltötte ki a kozmoszban, amit még Kossuth Lajos hagyott maga mögött a 19. században.

Ha mélyebbre akarnánk magunkat ásni ebben a szellentésnyi szellemiségben, akkor fel kellene nőnünk Denge-lenge Boldizsár: Szántó-vető paraszt délben című festményének szántásnyi mélységéhez, mert ezt a korszakalkotó mondást igazából csak abból a vakondtúrásnyi magasságból visszanézve tudjuk értelmezni. Csak kapkodjuk a fejünket ennyi gondolattól, amit felénk közvetít az együttműködéstől, a magyarság felső korlát nélküli, meghatározhatatlan határait feszegetve, vagy a maffiát, mint vonatot feltett kézzel megállító bakterig, korszakos zseniként, akárki meglássa. Mert igen, több kell itt már, mint csupán magyar.

Legalább kettő, vagy három, egy Magyar Fórumnyi. Úri magyar kell, olyan, aki élni tud értünk, mi meg halni érte. Több kell! Senki többet először, másodszor, talán harmadszorra, ha túlígérik a licitet, talán már elég lesz. Mert ha nem - fenyeget az ürge – juj, hát indul egyedül is, vagy valamelyik szlovák párttal, aki többet ad. A politikai prostiknak ugyanis megvan az áruk, meg a bérük is. Mert nem elég magyarnak lennünk, amikor lehetünk egyszerre európaiak, amerikaiak, észak-koreaiak, szlovákok és még több magyarok. Magyarabbak. Pádári vagy kádári magyarok. Így van értelme az alkupozícióknak. Szájkarate, tejberizs meg sorozatszellentés. Ha több akarsz lenni, mintegy ócska kis gömöri magyar, lehetsz „gemeri” magyar is, és máris több vagy. Vajon ez már az EU által propagált szöcskeliszt mellékhatása lehet, vagy simán csak Simon.

De ha még nem lettünk volna megmentve, megszólalt a Szövetség ügyeletes palimadara is, aki kijelentette, hogy Simonnak az MKP platform általi elutasítása nem a Szövetség elutasítása. De nem ám babám!

Igen, tudunk számolni háromig mi is, viszont azt is ki tudjuk számolni gyökvonással, és deriválással, hogy ha a párt fele nem akarja Simon elvtársat, akkor nem lesz a listán. Esetleg ha akad olyan rigómadár, aki felajánlja a saját helyét Simonnak. Ebben az esetben még futhatunk egy kört, görbe –körbe, amíg nem indul a bakterház! De tényleg csak addig!