Cseberből vederbe estünk.
A szomszédos országok között kirobbant feszült helyzet hatása félelmet, aggodalmakat szül környezetünkben is. „Ne félj!” – ez a kijelentés a Szentírás lapjain minden napra bátorításul szolgál, hát „Ne félj, imádkozz!”
Ennek mindig a májam issza meg a levét.
A futball fenntartója a nemzettudatnak. Acélozója a nemzeti identitásnak, a hazaszeretetnek.
Az iskola életet, színt hoz a falu életébe, jövőképet biztosít, az állandóságot jeleníti meg, különösen a nemzeti identitás szempontjából. Farnadon létkérdés a közösség életben tartása, ez pedig az iskolában kezdődik.
Talán nem kellene ma jobban összefogni a felvidéken megmaradt négyszázhuszonharminc valahány ezer magyarnak?
A köztársasági elnökválasztás után nem sokkal sorra kerülő EP-választáson induló jelöltek névsora holnap lesz sajtónyilvános.
A tegnapi nap margójára.
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
Duchatelet takarodj!
Csak azt veszítjük el, amiről önként lemondunk.
Fordulhat ekkorát a világ?
Nem minden hős visel köpenyt. A hétköznapi hősök átlagos ruhákban járnak, csendben végzik a dolgukat, kitartóan és szívósan, és miközben nagy türelemmel fordulnak elesettebb embertársaik felé, csodát tesznek, lámpát gyújtanak a sötétségben, reményt és erőt adnak.
Nekem az esti harangszó azt jelentette, hogy itt az ideje a focipályáról hazafutni, mert anyu különben kérdőre von. Most már a focipályák is üresek, és hogy mit jelent egyáltalán a harangszó a mai Facebookos tiniknek, na azt már végképp nem tudom.
A modern XXI. században is akadnak szlovákok, akik gyűlölnek bennünket pusztán azért, mert magyarok vagyunk és nem félünk az anyanyelvünket használni.