Az 1848–49-es forradalom a magyar szabadság örök jelképe: hit, bátorság és önfeláldozás egy nemzet szívében. Az aradi vértanúk példája ma is arra int, hogy a haza szolgálata nem múló szólam, hanem örök kötelesség. Emlékük a nemzet lelkiismeretének fénye.
A múlt eltörlése a gyáva emberek egérútja, ami persze zsákutca, csak ők azt nem képesek felfogni.
A farnadi kétnyelvű tábla nem csupán irányt mutat, hanem jelzi is, hogy a magyar szó otthon van ezen a földön. Egy apró gesztus, amelyben benne rejlik a tisztelet, az egyenrangúság – és az ígéret, hogy egyszer ez magától értetődő lesz.
Ki, ha nem mi?
Minden magyar tanulóért harcolni kell!
Szemle.
Pont.
Nagy-Magyarországot megtépázta a történelem, mi más szimbolizálná ezt a legjobban, mint egy “igazi” várrom, hiszen az így prezentálja a szenvedésünket. Angliában, Ausztriában, Belgiumban vannak várromok? Nincsenek. Várak vannak, teljes pompájukban. Ja, hogy mert arrafelé nem járt se tatár, se török.
*Rajka a miénk!
