Ha nem tudják sokan közülünk tökéletesen a többség nyelvét, attól még nem lesznek kevesebbek. Mert amit mi tudunk, azt ők nem tudják. Milyen érzés egy másik nemzet nyelvén élni, szeretni, gyászolni, hinni, dolgozni, és közben minden nap megvédeni a jogodat, hogy vagy.
Rudolf Huliak ismét megtalálta a figyelem középpontjába vezető utat: bejelentette, hogy három hónapos kötelező katonai kiképzést vezetne be a szlovák fiataloknak, mert Orbán Viktor állítólagos „területi igényei” fenyegetést jelentenek. Ez nem vicc, hanem a Fico-kormány miniszterének legújabb okádása
Nincsenek szavak. Ide fajult a baloldali hergelés: egy újabb jobboldali harcost ragadt el a gyűlölet. Isten nyugtassa Charlie Kirket, a fiatal, fehér, keresztény küzdőt, aki a feleségét és két gyermekét hagyta hátra.
Újabb alkalmat talált a Körkép arra, hogy „korszakos bukásként” tálalja a Magyar Szövetség alsószeli kudarcát. Csakhogy a helyzet jóval árnyaltabb annál, mint amit a hangzatos címek sugallnak.
Aki a Szövetséget gyengíti, az a felvidéki magyarság hajójának oldalát fúrja meg.
A Csemadok-nap célja, hogy minden korosztály számára kínáljon tartalmas kikapcsolódást, miközben közösségben, jó hangulatban köszönhetünk el a nyári szezontól.
Hosszú évek kihagyása után augusztus 29-én újra megrendezték a Csemadok-napot. Az esemény nem csupán színes kulturális élményeket kínált, hanem erős közösségi üzenetet is: a magyar hagyomány él, és a közösség képes önmagát újraszervezni.
Na, gyerekek, vége a jó világnak! A nyár utolsó görögdinnyéje is elfogyott, a strandpapucs a szekrény mélyére került, a szülők sóhaja pedig felhangzott országszerte: „Végre visszatér a rend az életünkbe!” Mert bizony eljött a szeptember, és vele együtt az iskolakezdés.
„Nálatok a Felvidéken mi a helyzet?” – ezt a kérdést tették fel tegnap Komáromban, a Fenyves Szabadegyetemen, ahol fiatal magyarországi értelmiségiekkel beszélgettünk.
A nyár lassan a végéhez közeledik. A fesztiválhelyszínek kiürülnek, a színpadokat szétszerelik, a színes fények helyén sötét marad, a por leülepszik. Csak a fülünkben marad ott a basszus, és a telefonunkban a sok fotó. De vajon mi marad a szívünkben? Csak a buli, vagy valami több?
Márton Á. Elemér újra feltette a kérdést – de tényleg csak a pártról szól a dolog? A válasz nem fekete-fehér. Gubík László nem ül ölbe tett kézzel: próbál nyitni, közösséget építeni.
Nehéz ma olyan alkalmakat találni, ahol fiatalok valóban értelmesen tudnak találkozni, tanulni és egymással tapasztalatot cserélni. A Fiatalok a Nemzetért Alapítvány által szervezett közéleti képzés éppen ezt nyújtotta.