A múltat el akarják fojtani, hogy a jelen és a jövő felett teljes kontrollt gyakorolhassanak.
Karácsony előtt nagyobb a szívünk, könnyebben segítünk a bajba jutottakon. Minden tisztelet azoké, akik küzdenek és adakoznak, de közben nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a rendszer hibái miatt nekünk kell pótolnunk azt, amit az államnak kellene megoldania.
A Magyar Szövetség ma először kezdeményezett valódi szakmai párbeszédet a Beneš-dekrétumokból fakadó utólagos vagyonelkobzások lezárásáért. Nem igazodott, nem várt engedélyre: napirendet szabott, és megmutatta, milyen a bátor, érdekképviseletet vállaló felvidéki magyar politizálás.
Huszonegy év telt el a 2004. december 5-i népszavazás óta, de számunkra ez a dátum máig nem csupán egy múltbeli politikai botlás emléke: hanem a megaláztatásé, amikor az anyaország baloldali vezetése pártérdekből fordított hátat a saját nemzetének, és pénzben mérte a magyar ember méltóságát.
A szlovák politikában ismét előkerült a jól bevált magyar kártya: ideológiától függetlenül mindenki játszik vele, ha érdek úgy kívánja. Miközben egymást túllicitálva gyártanak rémképeket, elfelejtik: a határok változhatnak, de a nemzeti kötelékeket nem lehet eltörölni.
Tisztelet a névtelen hősöknek.
A szlovák kormány újra és újra bizonyítja: a Beneš-dekrétumok nem a múltról, hanem a ma is élő sovinizmusról, magyarellenességről és milliárdos mutyikról szólnak. Aki kimondja az igazságot, azt támadják – a bűnösből hőst, a figyelmeztetőből bűnbakot faragnak.
A Progresszív Szlovákia ügyesen rátalált a politikai résre, és mosolygós kampányával csendben szivárog be a felvidéki magyar közösségbe. Miközben barátságot ígérnek, olyan politikai mintázat rajzolódik ki mögöttük, amely komoly veszélyt jelent a magyar jövőre.
A magyar válogatott minden meccsen vezetett a selejtezőben, mégsem jutott pótselejtezőre. Nem a balsors sújtott le, hanem a végjáték hiánya.
Alsóbodokon méltóságteljes ünnepségen köszöntötték az Arcanum Ifjúsági Kórust és a Nefelejcs Hagyományőrző Csoportot fennállásuk 10. évfordulóján. A színvonalas műsor és a közös ünneplés ismét bizonyította: a zoboralji énekkultúra él és közösséget formál.
Ma van a magyar nyelv napja. Ilyenkor mindenki kicsit ünnepélyesebben beszél, posztolunk Kosztolányitól, és büszkén mondjuk: „nyelvében él a nemzet”.