Zoroslav Kollár ta3-as szereplése megmutatta: a szlovák pártok gátlástalanul bejelentkeztek a déli szavazatokért. A kollektív bűnösség elítélése jól hangzik, de valódi megoldások nélkül Kollár új formációja komoly veszélyt jelenthet.
Lépjünk be a Felvidék bármelyik falu kocsmájába, a harmadik feles után garantáltan elhangzik: „Engem a nagy Újpest vitt volna, csak jött az a combsérülés…” Ismerős? Minden falunak megvan a maga elpuskázott zsenije, akit a kőműves aktimell, a nők és a buli térített le a Népstadion felé vezető útról.
A tévéből dől a sárdobálás, a közösségi média ontja a gyűlöletet. Magyarország végletesen megosztott, és a szlovákiai politikai viták is egyre aggasztóbb irányt vesznek. Tényleg hagynunk kell, hogy a mesterségesen szított feszültség a felvidéki magyar közösséget is végleg szétzilálja?
A statisztikák szerint csökken az infláció, de a felvidéki valóság a boltok kasszáinál dől el. Egy érsekújvári üzletben egy idős néni pironkodva tetette vissza az akciós sajtot, mert nem volt elég centje. A déli járásokban a „fizetéstől fizetésig” nem elmélet, hanem a húsbavágó napi túlélés.
Dollármilliárdokból fejlesztik a Mesterséges Intelligenciát, de a felvidéki magyar valósággal még a szuperszámítógépek sem bírnak. Mi történik, ha egy chatbot próbálja kibogozni a helyi pártpolitikát vagy egy falusi Facebook-csoport vitáját? Garantált a kékhalál. Pozsony és Gúta között az ész megáll
A parlamenti kívülállás tizenöt éve alatt a Felvidék beleszürkült a partvonalról bekiabáló szerepbe. A Magyar Szövetség elnökének KDH-val és PS-szel folytatott tárgyalásait érő bírálatok tévutak. Déli régiónk felzárkóztatása ugyanis nem ideológiai, hanem kőkemény pragmatikus érdek.
Miért nehezebb ma itthon olasznak lenni a Duna mentén?
A zselízi 60. országos népművészeti fesztivál nem csupán egy rendezvény, hanem a felvidéki magyarság eltiporhatatlan életerejének és kultúrájának legpompásabb diadala! A zselízi városi parkban június 5–7. között olyan kulturális kánaán vár ránk, amely mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni.
Hatalmas futballünnepet hozott a kürti gálamérkőzés, ahol a helyi csapat az FTC öregfiúk gárdáját látta vendégül. 500-600 néző előtt Keller, Nicsenko és a többi legenda ellen parázs meccsen 4-4-es döntetlen született.
A libádi vagy a környékbeli fiatal nem azért nem marad otthon, mert nem szereti a szülőföldjét, vagy mert nem kapna elég kulturális ingert a helyi bálban. Hanem azért, mert a sárgacsekket nem lehet Csemadok-tagkönyvvel befizetni.
Gondolatok a hétvégi falunapok sörpadjairól.
Bár az évek múlnak, a somlyói nyereg hívó szava és az ott megélt nemzeti-lelki újjászületés semmit sem veszített az erejéből. Ahogy most, 2026 pünkösdjén is zarándokok százezrei kelnek útra, óhatatlanul feltörnek bennem a négy évvel ezelőtti, legelső zarándoklatom emlékei.
Van egy kép, ami az elmúlt napokban körbefutott a felvidéki közösségi oldalakon: a Magyar Szövetség bedobta a közös szlovák–magyar tankönyv ötletét.
Évtizedekig a megmaradásról, a fogyatkozásról és a sérelmekről szólt a felvidéki magyar közbeszéd. Kisebbségi sors, asszimiláció, magyarázkodás a határon innen és túl. De mi lenne, ha csavarnánk egyet a narratíván?