A művészet valaha a lélek szava volt, ma már csak a sznobok pénzcsörgetése. Egyszínű vásznak milliárdokért, banán a falon, és mindezt zsenialitásnak hazudják. A világ ott tart, hogy a semmit is aranyáron méri, miközben a tehetség éhen hal a vászon túloldalán.
Tegnap Magyarországon végre nyilvánosan összemérték erejüket a két legnagyobb politikai tábor: az Orbán Viktor vezette nemzeti, konzervatív erő és a Magyar Péter vezette, globalista, háborúpárti ellenzék. Jövő tavasszal valóban kormányváltás várható, a hatodik Orbán-kormányt a hetedik váltja.
A beharangozott budapesti Trump–Putyin békecsúcs híre lavinaként zúdult a globalista és háborúpárti elit nyakába. Miközben a nyugati hatalmak kétségbeesetten próbálják meghiúsítani a találkozót, egyre világosabb: Ukrajna valódi Trianonja nem Budapest, hanem London, Párizs és Brüsszel.
Amit az amerikai elnök nagyon akar, azt el is éri.
A zselízi Kincső Néptáncegyüttes harminc éve őrzi és továbbadja a magyar néptánc és népzene örökségét. Jubileumi gálájuk nemcsak ünnep volt, hanem hitvallás is: a hagyomány él, amíg vannak, akik szívvel-lélekkel táncolják tovább, és önmagukat is szétosztják, mint egy karéj kenyeret.
Az 1848–49-es forradalom a magyar szabadság örök jelképe: hit, bátorság és önfeláldozás egy nemzet szívében. Az aradi vértanúk példája ma is arra int, hogy a haza szolgálata nem múló szólam, hanem örök kötelesség. Emlékük a nemzet lelkiismeretének fénye.
Hrubík Béla írása.
Vajon miért az eszkimók a legboldogabbak a világon?
(Zs. Nagy Lajos 1935. szeptember 28. -Szklabonya)
Hrubík Béla írása.