Minden olyan nap, amikor az árulók károkat okozhatnak a közösségünknek, fölöslegesen elvesztegetett idő, éppen ezért tisztázni kell, kik azok, akikkel érdemes belső (mondom, belső!) vitákat lefolytatni, és kik azok, akik (visszaeső) gyilkosok.
Az élet nem habostorta, Virág elvtárs...
Csak Szent Péter meg ne tudja!
Ha nem tudom nem fáj.
Eltűntél hát: Igazság; S mi maradt helyetted: Gazság!
Papp Sándor írása.
Papp Sándor írása.
Az érző és gondolkodó ember bizonyára megtapasztalta már azt a lélekemelő állapotot, amikor számára fontos dolgon kattog folyamatosan az agya és zakatol a szíve, na meg vibrál a lelke. Tesz-vesz, végzi a napi rutinfeladatait, de az a bizonyos dolog, a cél ott pulzál benne.
Talán majd a karácsonyi asztaloknál a savanyú káposztalevest kortyolgatva titokban felidéznek. Hogy egyszer volt egy édes érzés.
Nem állatmese ez, emberek, hanem a valóságunk, amelyet magunkévá kellene tennünk, hogy jobb legyen a világunk.
Fogyassz, egyél, vásárolj. Többet. Mindent. Is.
Isten áldásával maradtunk magyaroknak, megbűnhődve múltunkat és már a jövendőnket is!
A remény a mindennapi belső imánk, önmagunkhoz.
A szivárvány színei.
…homokban fekszenek, égetik magukat a napon – énekli a Republic. Papp Sándor írása.
Elszúrták. Nem kicsit. Nagyon! A „gyűjtópárt” megbukott. Megint megbukott.